Jó volt látni, hogy az idei augusztus 20-i ünnepen nem a hatalomnak kedves, az őket öles nyelvcsapásokkal szolgáló személyek kapták a kitüntetéseket, hanem olyanok, akik munkásságukkal, teljesítményükkel kiérdemelték. Mindez csak elvileg természetes, mert a mindenkori hatalom hajlamos arra, hogy a neki tetszőket jutalmazza, egyben ösztönözze őket arra, hogy a továbbiakban is hűen szolgálják az általuk működtetett rendszert. Ám idén nem ez történt, s mintha egy adósságot kívánt volna törleszteni a kormány, többnyire azokat jutalmazta, akiknek a kitüntetéseit korábban a nagyferók, a takarómihályok vagy éppen a bayerzsoltok kapták.
Amióta Bayer Zsolt 2016-ban, az augusztus 20-i ünnep alkalmából megkapta a lovagkeresztet, ez az állami kitüntetés kevesebbet ér, mint régen. Bayer ugyanis nem sokkal korábban a menekülteket potenciális terroristának nevezte, és visszaküldte volna őket a sivatagba teveszart zabálni. A kitüntetés átadó, a már semmi előnyt nem nyújtó Fideszből épp most kihátráló Lázár János, akkor kancelláriaminiszterként, arról beszélt, hogy nincs gond Bayer lovagkeresztjével, mert a publicista „eddigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba.”
Érdekes logika. Amikor Lázár János arról beszélt, hogy Bayer addigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartja, azzal arra utalt, hogy Bayer többször nem volt rasszista és kirekesztő, mint ahányszor igen. Vagyis, ha valaki időnként rasszista, máskor meg nem, akkor az helyénvaló. Ha a menekülteket potenciálisa terroristának nevezi, és visszaküldené őket a sivatagba teveszart zabálni, az Lázár János személyes gondolatai szerint nem gusztustalan, gyomorforgató és vállalhatatlan, hanem hiba. Cigányozni, zsidózni úgyszintén. És miután Bayer nem minden mondatában nevezte teveszart zabálóknak a menekülteket, nem minden írásában cigányozott és zsidózott, ezért Lázár János szerint a munkássága inkább elismerésre méltó, mint hibás.
E sajátos logika szerint ha egy tolvaj csak néha lop, de élete nagyobb részben nem, az elismerésre méltó és kitüntetést érdemel. Ha egy politikus csak alkalmanként korrupt és évente csupán néhányszor vesz át kenőpénzt, de számos esetben nem, akkor neki is jár az elismerés. Talán azokat a nagytestű kopasz urakat is érdemes lett volna megkínálni valamilyen állami plecsnivel, akik annak idején erőszakkal akadályozták meg Nyakó István szocialista politikust, hogy népszavazási kérdést nyújtson be. Ezek a derék urak ugyanis nem mindig állták útját a népszavazási kezdeményezéseknek, csak akkor, amikor valaki megkérte őket. És a ligetvédőkkel szemben is csak alkalmanként léptek fel fenyegetően, ráadásul, nem is mindig verték meg őket.
Tulajdonképpen a Fidesz-alapító Szájer Józsefnek is járt volna valamilyen ordó, mert ő csupán egyetlen alkalommal menekült el ereszcsatornán egy illegális melegpartiról, számtalan más alkalommal viszont eszébe sem jutott ilyesmi.
Szóval, csak azt szerettem volna mondani, hogy jó volna, ha a most regnáló hatalom megtartaná jó szokását, és Magyarországon haladó hagyománnyá válna, hogy nem a nyaloncok, hanem az arra érdemesek kapják a kitüntetéseket.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 21-én.
