Magyarország miniszterelnöke Brüsszelben van, de ahelyett, hogy a vele még szóba álló kollégákkal tárgyalna, drámai hangú videóban üzent a magyaroknak. Azon akadt ki, hogy az EU vezetői pénzt kérnek a tagállamoktól Ukrajna megsegítésére, valamint a felvett kölcsönök kamataira, miközben – szerinte – még az eddigi költésekkel sem számoltak el. „A csőd szélére sodorták az Európai Uniót. Tudni akarjuk, kik felelnek ezért!” – írta ki a videófelvétel mellé Orbán.
– Hová lett a pénz? – kérdezi Orbán a videóban. „Az Európai Bizottság benyújtott egy költségvetési módosító javaslatot, és újabb súlyos százmilliárdok befizetését kéri a tagállamoktól. Hogy jöhetett létre ez a helyzet, hogyan sodorhatták a csőd szélére az Európai Uniót?” – tette fel a kérdést a miniszterelnök.
Jogos lehetne a kérdés, ha nem ismernénk az előzményeket. Merthogy ismerős a mondat, hallottuk már, igaz, nem mostanában, és nem kérdező volt akkor Orbán, hanem megkérdezett.
– Hol van a lé? – kérdezték Orbán Viktort a dühös és csalódott fiatal fideszesek 1993-ban, akik tudni szerették volna, hová vándoroltak a Fidesz–MDF-székház eladásából származó milliók. Ez volt az ősbűn, innen ered minden további disznóság, mert az akkori sejtések szerint a pénz Orbán édesapja bányáiban kezdett új életet, ott vesztette el – egy későbbi megfogalmazás szerint – közpénz jellegét.
És most Orbán kérdi ugyanazt a brüsszeli EU-csúcs előtt. Miközben az általa vezetett kormány mind ez ideig nem számolt el polgárainak az uniós tagságunk óta hazánkba érkezett eurómilliárdokkal. Nem mondta el az állam polgárainak, hogy hány utat lehetett volna építeni és felújítani a túlárazott stadionokra, a világpiaci árnál drágábban vásárolt, használhatatlan lélegeztetőgépekre, kormányzati utaknak álcázott magánrepülésekre költött pénzből. Hány tanár kaphatna most elfogadható, tisztességes fizetést, hány iskolában volnának meg a normális oktatás feltételei. Hogyan rövidülnének le a kórházi várólisták, milyen mértékben csökkenne az orvosok és ápolók elvándorlása, hogyan élhetnénk, mi magyarok, normálisan, európai színvonalon.
Hányszor hallottuk, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, és Európa öt leglehetőbb országa közé kerülünk. Egyelőre ennek a nyoma sem látszik, lemaradásban és kilátástalanságban vagyunk listavezetők. Az EU-ban nálunk a legmagasabb az infláció, háromszorosa az uniós átlagnak, a kereskedelmi forgalom egy év alatt 12 százalékkal esett vissza, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbet költöttek az emberek. Nem több, hanem kevesebb élelmiszert és ruhát vásároltak a gyerekeiknek, nem többen, hanem kevesebben mentek el nyaralni.
Hová lett a pénz? – szítja most az ellentéteket Orbán Brüsszelben, miközben az uniós adófizetők adták össze az Orbán-családhoz köthető hatvanpusztai birodalom átalakításának milliárdos költségeit, ők állták az egykori gázszerelő és a miniszterelnök veje gazdagodását.
Hová lett a pénz, amelyből sokkal jobban élhetnénk, mint most?
Azzal, hogy Orbán egy látványos és indokolatlanul indulatos videóban az uniós pénzek hollétét vizslatja, a hazai problémákról igyekszik elterelni a figyelmet. Arról, hogy a magát családbarátnak mondó kormány épp a napokban jelentette be a CSOK és a babaváró hitel visszafogását, vagy azt, hogy csaknem a duplájára emelik a kamatadót, miközben sunnyogva hallgatnak a nyugdíjasoknak jogosan járó évközi emelésről.
Orbán kezdetben nem akart kormányozni, azt gondolta, anélkül is lehet vezetni egy országot. Mostanra már számára is kiderült, hogy bár egyetemen nem tanítják és OKJ-s képzésen sem lehet elsajátítani, a kormányzás is szakma. Igaz, egészen más jellegű adottságok kellenek hozzá, mint a szemfényvesztéshez, a parasztvakításhoz, vagy éppen a szájkaratéhoz.