Tusványoson megkérdezték Orbán Viktort, hogy miért nem bánnak keményebben a „Soros-bérencekkel.” Még bánhatunk válaszolta a miniszterelnök.
Derültség, taps. A jelenlévők nyilván maguk elé képzelték, amint Orbánék a mostaninál is keményebben bánnak a Soros-bérencekkel.
Nem előzmény nélküli ez a mostani megszólalás, volt már hasonló néhány hónappal ezelőtt. Akkor, amikor húsvét vasárnapján azt mondta Orbán a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere.
Vagyis, a békés keresztény embereket onnan lehet megismerni, hogy fogytán a türelmük és viszket a tenyerük. Ha valaki tehát oloyan emberrel találkozik, akinek szemmel láthatólag fogytán a türelme, jó ha vigyáz vele, mert az illető békés keresztény ember ugyan, de viszket a tenyere.
A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Vagy, teszem azt, hátulról ráront egy nőre, és a hajánál fogva földre rántja.
Orbán miniszterelnök nem vitatkozik az ellene tüntetőkkel, nem akarja érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem fenyeget, és azt vetíti elő, hogyha a tiltakozók nagyon elszemtelenednek, és még a mostaninál is jobban kihúzzák a gyufát, akkor a békés keresztény emberek még arra is képesek lesznek, hogy ne békésen, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.
Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, és a kormány ellen tüntetők nem fogják vissza magukat, akkor még az is előfordulhat, hogy az Orbán miniszterelnök által hivatkozott békés keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük. Kopasz, kigyúrt verőemberek alakját öltik, és ebben a minőségükben megfegyelmezik az Orbán ellen tüntetőket, megtanítják őket kesztyűbe dudálni, azaz, megmutatják nekik, hogy hol a magyarok istene.
Amikor áprilisban az Élet Menete rendezvényen a Dunaparti Cipőktől sok ezren indultunk el emlékezni, az jutott az eszembe, hogy azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. Feltehetőleg mindannyian büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen. Ébren tartották bennük a gyűlöletet, majd idővel parancsot kaptak arra, hogy lőjék a Dunába azokat, akik szeretett vezérüket olyannyira kihozták a béketűréséből, hogy még a tenyere is viszketni kezdett.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán miniszterelnök bárkit is a Dunába lövetne. Csupán azt, hogy nagyon kell vigyázni a szavakkal, mert tudjuk a történelemből, hogy a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.
Azt tanácsolnám Orbán miniszterelnöknek, hogyha viszket a tenyere, mosson kezet. Ha még ez sem segít, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
A szerző Facebook-bejegyzése 2017. július 23-án. (Tehát Tusványosról hét éve…)
