Harmincöt évvel ezelőtt, 1988 március 30-án alakult meg a Fiatal Demokraták Szövetsége, máig ismert nevén a Fidesz. A többségében a Bibó István Szakkollégium hallgatóiból alakult párt liberális volt és harcosan ateista. Vezetői – köztük a mai miniszterelnök, Orbán Viktor – nem ismertek se istent, se embert. A vallásos embereket kiröhögték, amikor az első szabad parlamentben kereszténydemokrata képviselő szólalt fel, már jött is a Fidesz soraiból a gúnyos bekiabálás: csuhások, térdre, imához!
Így indult a Fidesz annak idején, harmincöt évvel ezelőtt. Fiatalok voltak, és demokratának mutatták magukat. És úgy hadartak, hogy alig értettük, amit mondtak. Lehet, ez volt a szerencséjük, és ez lett Magyarország balszerencséje.
Mert Orbán Viktor már akkor is mondott rémes mondatokat. Például azt, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. Ma már, főleg választások közeledtével, nem győz udvarolni a nyugdíjasoknak. Amikor pedig az Antall-kormány akkori külügyminisztere bejelentette, hogy a trianoni döntésre emléknappal emlékezik a magyar parlament, a Fidesz képviselői tüntetőleg kivonultak a Parlamentből.
Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt, Kövér László szocialistának vallotta magát, Áder János (a Fidesz frakcióvezetőjeként) a határon túli magyarok szavazati joga ellen érvelt.
Aztán valami megváltozott. Az MDF-fel közös székház eladása volt az eredendő bűn. Az ebből befolyó pénz eltűnt, az akkori sajtóhírek szerint Orbán papájának bányájában landolt. Az alapítók közül többen – például Szelényi Zsuzsa, Fodor Gábor, Ungár Klára, Hegedűs István – kiléptek a pártból. – Hol a lóvé? – kérdezték Orbántól a felháborodott fideszesek. Orbán csak hebegett, habogott.
Ekkoriban egy rövid időre az 5-ös számú fideszes párttagkönyv birtokosa, Bayer Zsolt is hátat fordított a pártnak. Ma már kevesen emlékeznek erre, és Bayer is igyekszik elfelejteni egykori csalódottságát. 1994 októberében írt is erről a Népszabadságban. (Merthogy ott is dolgozott, igaz, ezt sem veri mostanság nagydobra.) Tehát: „Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”
Aztán 1998 augusztusában kiderült, hogy egy Schlecht Csaba nevű Fidesz-közeli úr még 1995-ben egyetlen nap leforgása alatt tizennégy céget adott el egy bizonyos Kaya Ibrahim Németországban dolgozó török vendégmunkásnak. A kiváló Schlechtnek a kiárusítás után még mindig maradt két cége, ezeket egy Joszip Tot nevű horvát úr lopott útlevelével vásárolták meg. Az eladott cégeknek két közös tulajdonságuk volt: az egyik, hogy mindegyik után több százmilliós adó- és járulék-tartozás maradt fenn, a másik, hogy az összes cég alapítói között a Fidesz nagyágyúi – Orbán, Kövér, Stumpf, Simicska, valamint barátaik és üzletfeleik – szerepeltek.
És az megvan még, hogy ne mi kapjuk a legtöbbet? Sárazsadány, szőlők? Anikó asszony és üzlettársai? Nem volt taggyűlés?
Ezek az egykor fiatal demokrata fiúk és lányok ekkor érezhették meg a pénz izgalmas illatát és ízét. Akkor még nem tudhattuk, hogy a kezdeti ügyeskedéseik csupán ujjgyakorlatok a későbbi, üzemszerű lopásokhoz. Ma már nincs szükség olcsó trükkökre, mert bármit is tesznek, minden törvényes. Ők lettek ugyanis a törvény. Ők ma a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Csak a köztársaság nincs sehol. Elhazudták azt is, mintha soha nem is lett volna.
1990-ben, az első, független parlament alakuló ülésén a fideszes fiatalok minden képviselőtársuk padjára egy-egy narancsot tettek. Azóta a narancs megrohadt, gyomorforgató, undorító gyümölcs lett belőle.
Forrás: Újnépszabadság
