Különös jelenség szemtanúi lehettek azok, akik ott voltak a NATO vilniusi csúcstalálkozóján, vagy utóbb a sajtóból értesültek arról, hogy mi történt. Amikor Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke megérkezett, hogy beálljon a tárgyaláson jelen lévő állam- és kormányfők közé a csoportképhez, egyedül Orbán Viktorral fogott kezet. Az esetet úgy is lehet értelmezni, hogy az amerikai elnök kiemelten kezelte Orbánt, vannak azonban más megközelítések is, amelyek arra utalnak, hogy a látszat néha csal. Ahogy a jereváni rádióról szóló viccben mondják: nem Mercedest, hanem Zsigulit, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. (A nyitó képhez: „Nicsak, magával még nem találkoztam…Hogy hívják?”)
Joe Biden a múlt hetekben számos érdekes megnyilvánulással gazdagította a politikai bulvár történetét, így a mostani, orbános kézfogása sem lógott ki a sorból. Az amerikai elnök egy nappal az Orbán Viktorral történt parolázása előtt a windsori kastélyban keltett feltűnést, amikor III. Károly királlyal találkozott és közben megszegte a királyi protokollt. Biden a kézfogáskor ugyanis az uralkodó könyökére tette a kezét, majd a barátságos üdvözlés után a hátát is megpaskolta. Köztudott, hogy a királyi protokoll szerint tilos az uralkodóhoz érni, ám Károly király rugalmasnak bizonyult: nem vette zokon a szokatlan testi közeledést, sőt, ő is megpaskolta az amerikai elnök vállát.
Biden azonban nem érte be ennyivel, tovább folytatta a protokollosokat őrületbe kergető ámokfutását, amit azzal tetézett, hogy beszélgetésbe elegyedett a királyi őrség egyik tagjával. Mindez láthatóan nem tetszett Károlynak, aki figyelmeztette is a magas rangú amerikai vendéget, hogy hagyja abba a beszélgetést, ideje továbbmenni.
Június közepén Connecticutban a közösségek nagyobb biztonságáról szóló rendezvényén szólalt fel Biden, s szónoklata végén összetéveszthette a hallgatóságot egy másik közönséggel, mivel beszédét az „Isten óvja a királynőt” (God save the Queen) kifejezéssel zárta.
Mindezeket nem Biden elnök vélhető mentális állapotának illusztrálásaként említettük, hanem azért, hogy helyén kezelhessük az Orbánnal történt kézfogást, melyről minimum megoszlanak a vélemények. Vannak, akik úgy tudják, azért csak a magyar miniszterelnökkel rázott kezet, mert a többiekkel korábban már tárgyalt, egyedül Orbánnal nem. Bárhonnan közelítjük is, a kedd a kézfogás ellenére nem Orbán napja volt: miniszterelnökünk a csoportképen meglehetősen durcás arckifejezéssel ácsorog. Ami persze érthető, ha figyelembe vesszük, hogy nem sokkal előtte Erdogan török elnök gyakorlatilag mélyütést vitt be neki, amikor váratlanul támogatásáról biztosította Svédország NATO-csatlakozását.
A különös kézfogás megértéséhez idézünk egy Svédországban élő magyar facebookos posztjából: „Eléggé figyelemmel kísérem a hazai (értsd: svéd) hírközlést, tájékoztatást. Mint várható volt, a média minden egyes eleme kiemelt helyen foglalkozik Erdogan pálfordulásával. Az állami televízió a szokásos 40 perces esti híradót Vilniusból közvetítette 60 percben… Az összes újság, az összes hírportál most ezzel foglalkozik. Érthető módon. Ami nagyon érdekes és nagyon is sokatmondó, hogy a török, illetve Erdogan jóváhagyását elemezve Magyarországot, Orbánt egyetlen egyszer sem említik. Nem törődnek vele. Nincs jelentősége… Az egész csatlakozási folyamat alatt (hónapokról van szó) Orbánt és kormányát szinte nem is említették.
Nagyon is beszédes ez a csend. Azt jelenti, hogy nem tekintik partnernek. Nem ebben a ligában játszik. Most Erdogan mellett szeretett volna felkapaszkodni a nemzetközi politika porondjára, de ez sem jött össze neki. Egy kiközösített miniszterelnök szánalmas próbálkozása. Annyira Erdogan árnyékába helyezte magát, hogy senki nem veszi már észre. Kíváncsi vagyok, mivel fogja kábítani a rajongóit Magyarországon.”
Ami az utolsó mondatot illeti, ne legyenek kétségeink: Orbán és kommunikációs csapata idáig mindig megtalálta a módját, hogy híveit a maguk szájíze szerint informálja. Most sem lesz másként: a magyarországi kormánymédia nyilván diadalmenetként tálalja majd Orbán vilniusi szereplését, valamint azt, hogy az amerikai elnök egyes egyedül Orbánt érdemesítette arra, hogy kezet fogjon vele.
