Azt írja egy kedves troll, hogy a képességemet, ami nekem van, miért nem a haza javára hasznosítom.
Válaszoltam neki, hogy amennyi képességem van, azt mind a haza javára igyekszem hasznosítani. Azt szeretném ugyanis, hogy a hazám, jobb hely legyen annál, mint amilyen most.
Azt írta erre a troll, hogy én a haza árulóit szolgálom. Azokat, akik eladják Magyarországot, kiszolgáltatják idegen érdekeknek.
Írtam neki, hogy egyetlen ilyen példát idézzen tőlem. Egyetlen árva félmondatot, amiből arra lehet következtetni, hogy valakinek a szolgálatába szegődtem. Akár pénzért, akár ingyen, önként, és dalolva.
Példát nem hozott persze, mert hát honnan is hozott volna. Csak megírta, hogy ez a mostani kormány a nemzet érdekeit szolgálja, és mindenki, aki őket bírálja, a magyarok ellen van, és rosszat akar a nemzetnek.
Írtam neki, hogy szerintem a magyar emberek érdeke az, hogy ez ország ne olyan legyen, mint amilyenné a mostani vezetői tették. És még kevésbé olyan, mint amilyenné a jövőben tenni szeretnék.
Miért, milyen ez az ország? Nem állított a troll, hanem kérdezett.
Bátorításnak vettem a felszólítást, azt gondoltam, talán tényleg érdekli, amit válaszolok. Bezárkózó, múltba néző, hátrafelé nyilazó, írtam válaszként. Mindenkiben ellenséget sejtő, saját démonaival harcoló. Árvalányhajas, avítt, rosszkedvű. Bűnbakot kreál, ellenséget sejt mindenütt, ahelyett, hogy együttműködne.
Nem szabad behódolni másoknak, így a troll.
Nem szabad és nem is kell, írtam neki. Érvényesíteni kell az ország érdekeit. Az országnak az az érdeke, hogy szövetségeseink legyenek és barátaink. Hogy ne legyünk lesajnált páriái Európának. Ez a magyar emberek érdeke.
Tekintélyre van szükség, írta a troll.
A tekintélyt nem követelni kell, feleltem, hanem kiérdemelni.
Meg fogom bánni, írta, amiért ennyire hazafiatlan vagyok.
Ez már olyan volt, mint egy fenyegetés. Fölösleges lett volna válaszolni rá.
Forrás: Újnépszabadság