– Tovaris Péter?
– Szijjártó Péter külügyminiszter. Ott ki beszél?
– Iván vagyok, a moszkvai külügyből… Ö…ö…mi volt ez a hang?
– Csak összecsaptam a bokámat. Miben lehetek már megint a szolgálatotokra?
– Tovaris Péter, ismered a Fischer Ivánt?
– Nem. A Budapesti Fesztiválzenekar vezetője.
– Akkor nem ismerem. A fesztiválok nem hozzám tartoznak.
– Intézkedjél, tovaris Péter!
– Miről van szó?
– Ez a Fischer nevű druszám lemondta a szentpétervári Fehér Éjszakákon a fellépést. Tovaris Tarlós elvette a Fesztiválzenekar pénzének a nagyobb részét, ezért több külföldi koncertjüket visszamondták.
– Mit akartok tőlem, Iván?
– Hagyd már ezt a bokacsattogást, tovaris Péter! Azt akarjuk, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar fellépjen Szentpéterváron. 60 millió forint.
– Milyen 60 millió forint?
– Ennyi pénz kell. Egyelőre.
– Rendben. De akkor továbbra is játszhatom a szabadsághőst? Mondhatok olyanokat, hogy a magyar embereknek nem lehet diktálni? Meg még hasonló baromságokat.
– Azt mondasz tovaris Péter, amit csak akarsz. Minket az nem érdekel. Nekünk az a fontos, hogy ez a Fischer nevű és a zenekara muzsikáljon Szentpéterváron.
– Mikorra kell a pénz, Iván?
– Tegnapra.
– Hát… nem is tudom.
– Mi viszont mindent tudunk, tovaris Péter. Tudjuk, miből van a 167 millió forintos családi házad. Hogy mennyit kaszáltok a paksi bulin. A 3-as metró szerelvényein…A Quaestoros haverod, tovaris Tarsoly nekünk már mindent bevallott.
– Jól van, na, nem kell mindjárt ennyire harciaskodni!
– Nyúlj a zsebedbe, tovaris Péter, nem érünk rá.
– Ahogy parancsolod Iván… Te jó ég! Egy kéz van a zsebemben!
– A miénk az, tovaris Péter! A mi kezünk mindenhová elér.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 13-án.