Durva kirohanásokban bővelkedett az idei amerikai választási kampány, különösen a republikánus elnökjelölt (Trump) volt az, aki válogatott szidalmakkal halmozta el ellenfelét. Várhatóan az eredmény ismeretében sem lesz béke egy darabig, nem véletlen, hogy a Capitolium négy évvel ezelőtti botrányos ostromát megelőzendő, készenlétbe helyezték a Nemzeti Gárdát. Tizenhat éve, 2008-ban, amikor még minden más volt, szintén választás volt az Egyesült Államokban. Szubjektív visszaemlékezés következik.
Tizenhat évvel ezelőtt az amerikai választás finisében Los Angelesben voltam. A tengerparton Obamát és akkori republikánus ellenfelét, McCain-t éltető plakátok váltották egymást. Egymás mellett álltak a híveik, kezükben a jelöltjük plakátját tartva. Számtalan fotót készítettem róluk, mosolyogtak, gyűlöletet nem láttam senki arcán.
Épp a választások napján indultam haza, a repülőn a stewardessek már mosolyogva mondták az utasoknak: Obama győzött. Pedig, meggyőződésem, hogy nem mindnyájan rá szavaztak.
Nem sokkal később a hivatalban lévő elnök ellenfele, aki épp, hogy lemaradt arról, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen, gratulált a győztesnek. Nem egyszerűen csak gratulált: a régi-új elnök támogatására szólította fel az amerikaiakat. Akkor az volt benne a levegőben, hogy az amerikaiak támogatni fogják az elnököt. Az ő elnöküket.
Én pedig, már a repülőgépen ülve, ég és föld között, útban hazafelé, azt éreztem, hogy Magyarország messze van. Arra gondoltam, milyen boldog az az ország, ahol a választási kampány idején nem viszik el bilincsben a politikai ellenfeleket a sajtó nyilvánossága előtt. Nem hörögnek nemzethalált, ha nem a saját emberük lesz a befutó. Nem tekintik hazaárulónak a vetélytársat, nem sugallják, hogy idegen hatalmak szolgálatában áll, hogy pusztulást hoz az országra.
McCain és hívei nem mondták, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Tudták, hogy minden megy tovább, úgy, ahogyan eddig – az amerikaiak többségének reményei szerint egy kicsivel még jobban. Gyarapodik a gazdaság, kevesebb lesz a munkanélküli, csökken az infláció, az ország tekintélye növekszik. És hogy Amerika az marad, ami volt: egy távolról sem tökéletes, ám még mindig a legjobbak közé tartozó, demokratikus világ.
Azóta már Amerika sem a régi és csak remélni lehet, hogy a mostani választás után a hatóságok megakadályozzák a vártnál is nagyobb rendbontást és káoszt.
