Kedves Udvari Bolondom – nem én találtam ki az elnevezést, Te dedikáltad így A Hétnek szánt első karikatúrádat, mint azt a mellékelt ábra, illetve aláírása is mutatja: „Herrn Földes sein Hofnarr”. Persze, amikor anyanyelveden ajánlottad, nem is gondoltál arra, hogy magyarul (egy kis összevonással) jobban jön ki – igazából karikatúraszerűen. Így: a földesúrnak az ő udvari bolondja – már amennyiben ilyen belső kritikai használatra szegődtetett bolondot, a csörgősipka védelmét élvező bölcset valóban csak királyi és hercegi birtokkal rendelkező földesurak engedhettek meg maguknak.
Nahát, a mi munkatársi kapcsolatunk nem valami feudális. Vagy csak félig. Mármint a földesúr követeli ugyan a kritikát, de azért fülbe súgja, meddig illik, illetve meddig szabad elmenni a viccben. Úgy látszik, kritika dolgában a régi feudálisok is a szerkesztői tanáccsal kezdték. S még valami: miként a hajdani udvari bolondok, Te is kitolsz a várúrral – beolvasol a magad számlájára olyat is, amihez neki jó képet kell vágnia – ha már megállapodtatok abban, hogy bolondkodásban „nihil obstat”.
Mint például ezen az első karikatúrádon is, melyen azt előlegezed A Hétnek, hogy ő majd egy elzárkózó trójai vár lesz, s biztatod a szerzőket, hogy folyamodjanak a trójai faló történelmi tanulságához, ha be akarnak törni. Így lett? Ugye, nem.
Most azonban engesztelésképpen szerepeljen itt, első számunkra szánt, de az ilyen ünnepi megnyitókra túlságosan borsosnak ítélt karikatúrád; engesztelőül, amiért hovatovább magad válsz ceruzalándzsával a válladon a ló hasüregébe búvó ostromlóvá a trójai Hét kaleidoszkóp-falai ellen. Nagyon elfoglalták itt benn a helyet ezek a Szép Helénák: a keresztrejtvény meg a Sharon Tate hullája. Mit tegyünk, ha így befurakodtak a trójai olvasók kegyeibe?
No, de mikor térj vissza, ha még ma sem, amikor számunk képzőművésze: a karikaturista?! Legalább annyit ismerj el azért, hogy A Hétnél váltál azzá. Ez a lehetőség persze már az Utunk-beli illusztrációid karikírozó vonásaiból előresejlett. De még annál is biztatóbb volt a neved: Unipán. Van ebben valami karikatúrás. Eddig mindig az unikorn jutott róla eszembe, ez az egyszarvú döf ős lény, s úgy gondoltam, az a grafikus, akit ilyen orrszarvúra emlékeztető Unipánnak hívnak, nem is lehet más, csak karikaturista. Persze Tulipánra is gondolhatna az ember, de lásd be, nem tenne jót a műfajodnak, ezzel legfennebb csendélet-festő lehetnél. Az utóbbi időben azonban megkomolyodott a neveddel űzhető játék anélkül, hogy cáfolná a karikatúrát. Egyre inkább így mondom: unikum. Unikum Helga.
Nézegetem az annak idején minden számban fellelhető, utóbb egyre gyérülő rajzaidat, és az jut eszembe, sok rajzoló akad a mi tájainkban, akiben buzog a szavakkal elmondható jó rajzos ötlet, de csakugyan unikumszámba megy az olyan, akinél az ötlet a rajz vonalvezetésébe lopakodik át. Nálad így van: kezed karikatúrás rajzvonala nyomán derül az ember, s csupán azt követően a megfejtésén. Megfejteni szellemtelen grafikát is lehet, csak éppen ízlelni nem. A megfejtésből még ki is pattanhat valami verbálisán csattanó szellemesség, de az aligha a rajz szelleme, csak olyan, mintha a majonézes süllő evése helyett a receptjét olvasnánk. Te nem vagy gúny-rajz-recep-tkönyv-író, neked a rajzod ízes.
Tudom, nem szép, hogy miután annyi ideig az asztalfiók számára kellett bolondkodnod, most még én állok elő kéréssel: eddig inkább az udvari kultúrából űztél gúnyt, kérlek, kereskedj olykor-olykor az udvari közélet ügyei körül is. Cserében igyekszem Mansonék és Keresztrejtvényék birtokából visszaeszközölni az elorozott kis parcellát.
U i. Kérlek, találj már ki magadnak valami jellegzetes bolondi címert (szignót), ne kényszerüljön a szerkesztő minduntalan arra a süketségre, hogy így írja alá a képet: Unipán Helga karikatúrája. Mert ha már oda kell írni, hogy amit fentebb látni tetszik, az karikatúra, akkor amúgy is megette az egészet a fene.
Megjelent a Hét II. évfolyama 26. számában, 1971. június 25-én.
A szerkesztő megjegyzése
Mint máskor is, nem sikerült A Hét ötven évvel ezelőtti számából kimenteni a reprót, a cikket kiemelt képként díszítő karikatúra egy másik (amúgy először szintén A Hétben megjelent) munkája Unipán Helgának.
