BURJÁN EMIL: FÖLDES LÁSZLÓ ESZTÉTIKAI ELŐADÁSAI
ANGYALOSSY GYÖRGY, (GAZDÁNÉ) OLOSZ ELLA, FERENCZ ERNŐ, ERDEI ANNA ÉS ADORJÁNI ENDRE kolozsvári képzőművész hallgatók lejegyzései alapján (az 1956-57-es,1958-59-es, 1965-66-os, 1966-67-es és az 1971-72-es tanévből) kompilálta Burján Emil.
Ez a lényege annak a kötetnek, amelyet szerzője, az ismert gyergyószentmiklósi művész – az emlékműszobrászat és térplasztika elkötelezett alkotója – beküldött szerkesztőségünkbe.
A felsorolt művészek a felejthetetlen Földes László tanítványai voltak Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, elképzelhető, mennyire mély és eleven volt a kötődésük a kor talán legmodernebb, legelbűvölőbb és legfelkészültebb erdélyi esztétájához és írójához, irodalomkritikusához. (A bensőséges kötődést A Hét alapító tagjaiként mi, fiatal szerkesztők is éreztük és érezzük – ez „hozott össze” a könyv szerzőjével is; magától értetődően alakult ki, amikor két, de inkább másfél évig együtt dolgozhattunk, rengeteget tanulva tőle, a lap alapító főszerkesztőhelyettesével, a főszerkesztő Huszár Sándor nagy mentorával, mesterével.)
Mint Burján Emil is jelzi, „kompilációról”, összeollózásról van szó – és meggyőződésünk, hogy nem szolgai ragaszkodásról a tanár úr előadásainak szövegéhez, vázlatához, jegyzeteihez, már csak azért is/sem, mert tudomásunk szerint ilyenek egyszerűen nem voltak. A briliáns elmének ugyanis sajátja volt valami elemi, elbűvölő lazaság is, és ahogy mondani szokás, Kolozsvár-szerte híres előadásain a csillárról is lógtak a sokféle szakos hallgatók.
A könyv tartalmáról hozzáértés híján nem sokat tudnánk elmondani: annyit talán mégis, hogy meglátszik rajta a tanár sokoldalúsága és a „kompiláló” hatalmas munkája, felkészültsége és felkészülése, hajlama az elmélet iránt.
Földes László bibliográfiai adatai megtalálhatók lapunkban, a Földes László emlékezete című összeállításban.
A könyv szerzője
Burján Emil (Gyergyószentmiklós, 1947-01-02)
1975: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár. 1977-ig Gyergyóditróban, 1987-ig Gyergyószentmiklóson rajztanár. Az emlékműszobrászat és térplasztika elkötelezett alkotója.
Kivitelezett köztéri szobrai: a székesfehérvári honvédek síremléke (1982), Takó János mellszobra Gyergyóditróban (1984), Cseres Tibor bronz domborműve Gyergyóremetén (1995), 7 m magas kereszt a Békás-szorosban, az Oltárkőn (1995). Esztétikai írásai és kritikái jelentek meg a Korunk, az Igaz Szó, az Utunk és az Új Élet folyóiratokban. Könyvei olvashatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban, köztük a Nyelv és esztétikum, illetve Túlzás a szép címmel művészetelméleti fogantatású kötete, és egy „számtan”-füzete Fibonacci variációk témára. Nemsokára a Földes László esztétikai előadásai is kiegészítik a sort.
Részlet a könyvből: A művészetben az eszme: igazság a különösség fokán
„A művészi eszme a különösség igazsága.” (Lukács György. – Ő Goethe és Hegel örökségéből lép tovább.)
Ami a művészetben: eszme, a tudományban: tudományos ítélet. A terminológiai különbség jelzi a kettő alkati eltérését. A tudományos ítélet és a művészi eszme közti különbséget az absztrakció különböző fokában kell megtalálnunk. A tudomány
ítéleteket mond, absztrakt igazságot fejez ki, ezt az igazságot a megismerés két pólusán realizálja:
– a merő általánosságban, és
– a konkrétumra visszaalkalmazott általánosításban.
A művészet az eszmét e két póluson belül realizálja, a különösség birodalmában. (Erre még visszatérünk.)
A tudomány dezantropomorfizáltan általános ítéletekkel operál, fogalmi ítéleteinek rendszerében különböző absztrakciós szintek vannak. Az általánosítás folyamán alakulnak ki különböző fokú általánosítást tartalmazó fogalmak (a konkrét tárgyi fogalmaktól: cipő, asztal, – a minimális absztrakciókon át: ruházat, bútor, – és a bonyolultabbakon túli, az egyetemesen átfogó fogalmak kategóriájáig). A fogalmi ítélet a tárgy érzéki vonásaitól megfosztott merő absztrakció, a tudomány ilyen érzéki elemektől megfosztott absztrakciókkal dolgozik, és ezeket alkalmazza vissza a gyakorlatban a konkrétumra. A merő absztrakció létrehozása tudományos mozzanat, a valóságra alkalmazása szintén az. A tudományban az egyedi jelenségek közös vonásuk alapján egy általános ítéletig vezetnek. (Az egyedi esetek kiesésével). Az általános az egyedi dolgok absztrakciójával jön létre.
Absztrakcióval elvont törvényt tartalmazó ítélet birtokába jutok. „Minden egyedi így vagy úgy általános.” (Lenin)
Az egyedi csak abban az átmenetben létezik, amely az általánoshoz vezet, az általánosnak nincs léte másként, csak az egyediben. Minden egyedi így vagy úgy általános, minden általános pedig része, oldala vagy lényege az egyesnek. Például: értékeket termel – munkásosztály. Egy embert egyedként nem tudok munkásként értékelni, csak a kategóriájával való átmenetben van neki léte. Minden egyes kategória
is, viszont az általánosnak nincs léte egyed nélkül. A munkásosztály nem létezik egyén nélkül. Minden általános megnyilvánul az egyesekben, azok lényegét, részecskéjét képezve, de van, amikor a kettő pont fedi egymást. A megismerés folyamatában
állandó a mozgás az egyeditől az általánosig és vissza – mindkettő törvény.
A jelenségek tünet-leírásaitól (ami még nem tudomány) eljutunk az általános ítéletig. Az általános tudományos ítélettől vissza lehet menni a konkrétumra, felismerve a tudományos ítélet alapján az egyedi jelenség lényegét és megtalálva a tudományos elmélet alkalmazási módját.
Az egyedi esetek hordozzák az életjelenségek minden elevenségét, az absztrakt tudományos ítélet már nem. E két véglet között van egy terület, ami még nem vesztette el az eleven érzékszerűségét, de nem fogalmazható meg tudományos ítélet formájában. Ez a különösség tartománya, ami még gazdag érzéki részletekben.
Ismétlés:
A fantáziatevékenység eredménye a fantáziakép, a logikai absztrakcióé a fogalmi ítélet. Absztrahálnak, de az absztrahálás más-más konkrét mechanizmusát járják meg: az egyik viszonyokat, a másik érzéki képelemeket absztrahál. Az egyik végeredményében szemléletmentes, érzékelhetetlen, transzcendentális, a másik érzékletes, érzéki képelemeket absztrahál. Nem mondanak törvényt az absztrakció azonos fokán.
Ezt részletezzük! Az egyik a merő általánosításig, az ismeretkategóriákig általánosít, a másik a különösség fokáig tud csak absztrahálni. A fantázia révén történő absztrakció a különösség fokán megállapodik.
A különösség középúton van az egyes és az általános között, nem merő absztrakció, és nem az egyedire visszavonatkoztatott általánosítás fokán jelentkezik. Tartalmaz-e
igazságot? Tartalmaz, de más alkatú igazságot tartalmaz, mint a tudomány.
A különösség tartománya még tartalmazza a jelenségek érzéki mozzanatait, de már általánosít, azonban még nem jutott a tudományos ítéletig. Felmutatja a törvényt valamiben, ami érzéki. A törvény és a konkrét jelenség elevensége egybeolvadva jelentkezik, a jelenségek rajzában benne van már az általánosítás, a törvény.
Egy irodalmi mű nagyon sok általánosítást tartalmaz és nem az életnek egy-egy oldalát mutatja meg, a művészi alkotás mondanivalója szintetikus eszme (reflexív, élményt mondó, hozzáállást, véleményt, nézetet közöl).
