Magyarországon szolgálatot teljesítő külföldi nagyköveteket fogadott Novák Katalin a Magyar Zene Házában. A köztársasági elnök sok más mellett arról is beszélt, hogy vannak ugyan bajok, de nem kell minket temetni, már csak azért sem, mert – ahogy Novák államfő fogalmazott – „a magyaroknak erős a gazdaságuk, stabil a politikájuk, továbbá jó a válságálló képességük”.
Válságálló nemzet vagyunk tehát, bármit is jelentsen ez. Idáig leginkább arról tudtunk, hogy van, ami vízálló, golyóálló, fagyálló, időtálló, vagy éppen értékálló, ám a magyar nyelv most új leleménnyel gazdagodott: amennyiben Novák államfő nyelvi leleménye nem több üres szófordulatnál, és valóban jelent valamit, akkor a fentieket úgy kell értelmezni, hogy a magyarok jól tűrik a válságokat. Megemlítette, hogy a koronavírus-járványon remélhetőleg már túl vagyunk, ám annak gazdasági és társadalmi következményeivel még szembe kell nézni. Mindemellett kitört az ukrajnai háború, sok európai országnak problémája volt az energiaellátással, Magyarország déli határain növekszik a migrációs nyomás, a társadalomban bizonytalanság tapasztalható, egyes szektorokban nem versenyképesek a fizetések, valamint Brüsszellel is soha nem szűnő küzdelmet kell vívni. De a magyarok elviselik a nehézségeket, amelyek a kormány propagandája szerint mindig kívülről szakadnak ránk. Soros György képében, a migránsok által, egy ideje pedig a velünk soha nem szűnő küzdelmet vívó Brüsszel miatt.
A magyarok, amint az az utóbbi tizenkét évben többször is kiderült, nemcsak állják a válságot, de meglepően jól is viselik. Ez a magát szabadságszeretőnek gondoló nép eltűrte, hogy lenyúlják a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3000 milliárd forintos megtakarításait, s a sztrájkjog megnyirbálásakor sem borították Orbánékra az asztalt. Elbírták az egészségügy tönkretételét, a hosszú várólistákat, Európa egyik legjobb egyetemének, a CEU-nak az elüldözését, a Magyar Tudományos Akadémia szétverését, kutatóhálózatának kiszervezését, az egyetemi önállóság megnyirbálását.
A magyaroknak meg sem kottyan a válság. Néha ugyan az utcára vonulnak, de sohasem elegen. Voltak és vannak tiltakozások, megmozdulások, ám ezek nem okoznak földindulást. Ha nagy az ellenállás, mint például 2017-ben az internetadó esetében, akkor a kormány visszavonulót fúj, és ezzel kifogja a szelet a tiltakozók vitorlájából, amikor pedig úgy látja, hogy az ügy másképp is kezelhető, akkor úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Orbán Viktor még egyetlen szót sem szólt a pedagógusok és a diákok hónapok óta tartó tüntetéseiről, amelyek már régen túlléptek a bérköveteléseken, és sokkal inkább az oktatás megreformálásról, a demokratikus viszonyok visszaállításáról szólnak.
A válságálló magyarok zokszó nélkül tudomásul veszik, hogy az Európai Unióban nálunk a legmagasabb az infláció, a régióban Magyarországon a legdrágább a benzin, ugyanakkor – a még nálunk is szegényebb bolgárokat nem számítva – az átlagbér a mi országunkban a legalacsonyabb. A kormány a mi válságállóságunkra utazik, időnként felméri, hogy meddig lehet elmenni, s ha netán falba ütközik, visszakozik. Ilyen egy válságálló ország: tudjuk, hogy a rendszer csalásra, lopásra, hazugságra épül. Így lett kitalálva a Nemzeti Együttműködés Rendszere: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére. (Sem kaszinót, autópálya koncessziót, semmit.)
A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pacal és uborka, miénk a világ. Válságállók vagyunk, ne zavarjátok köreinket, köszönjük, megvagyunk.
Címkép: Halász Géza: Esik (Margritte)
Forrás: Újnépszabadság