Ezzel a címmel adta közzé a Magyar Távirati Iroda a hírt, hogy a Toroczkai László vezette, immár a parlamentben is helyet foglaló párt múzeumot hozna létre. Mielőtt a bejelentés megdobogtatná a kultúrát kedvelők szívét, gyorsan tegyük hozzá, hogy az ötletadó Vékony Csongor, a párt fővárosi elnöke szerint időszerű egy „Budapest 1944-45-ös ostromának mindennapjait szakmai alapon bemutató kitörés-múzeum létrehozása”. „1945 hős várvédőire nyugodtan tekinthetünk példaképekként” – közölte Vékony Csongor, aki szerint a Várból való kitörési kísérlet kapcsán „minden jóérzésű magyar büszkén emlékszik azokra a magyar és német katonákra, akik 1945-ben fővárosunkat és általa egész Európát védelmezték a vörös veszedelemtől.”
Vannak jóérzésű magyarok, akik nem büszkén, hanem félelemmel emlékeznek a fővárosi elnök által említett eseményekre. Már csak azért is, mert a Várban állomásozó, majd onnan kitörni próbáló magyar és német katonák nem Budapestet és Európát védték, hanem – érthető módon – az életüket próbálták menteni. Abból az utóbb tévesnek bizonyult feltevésből indultak ki, hogy ha megpróbálnak áttörni a soksoros túlerőn, nagyobb esélyük lesz az életben maradásra. Ez a számításuk hibásnak bizonyult, sőt, gyakorlatilag az öngyilkossággal volt egyenlő. Lehet az elhunytakra sajnálattal tekinteni, de azt, hogy jó ügyet, nemes célt szolgáltak, túlzás volna állítani.
Múzeumot pedig – lásd a Terror Háza Múzeum a társadalmat mindmáig megosztó példáját – csak társadalmi konszenzus alapján, szakmai szempontok figyelembe vételével érdemes felállítani. Ungváry Krisztián történész Utak a Senkiföldjén – Kitörés 1945 című könyvében részletesen elemzi a mai magyar szélsőjobb által Becsület napjaként ünnepelt eseményt. Mint Ungváry írta, a magyar főváros ostromakor a német védősereg többször tervezte a szovjet ostromgyűrű áttörését, a város feladását, és a nyugat felé menekülést, ezt a tervet azonban Hitler – hogy késleltesse a szovjet csapatok nyugat felé nyomulását – ellenezte. A budapesti német erők főparancsnoka végül, az utolsó pillanatban, mégis rászánta magát a kitörésre. Ungváry szerint „a főparancsnok az ösztönös túlélés reményében szegte meg Hitler parancsát, és a kapituláció helyett választotta az ellenállást, a kitörést, majd tervei szerint az azt követő menekülést, nyugati irányba.”
A parancsot rádiótáviratban február 11-én adta ki, a sötétedés utánra tette a harci cselekmények indulását a harcképes német részekkel, a magyar csapatokkal és a hozzájuk csatlakozott nyilaskeresztesekkel. (Utóbbiakról remélhetőleg Vékony Csongornak és a Mi Hazánknak sincs jó véleménye.)
Ténylegesen egy-két ezer magyar vehetett részt a kitörésben, szemben a korábbi húszezres adatokkal– írta könyvében Ungváry, miközben a Budát támadó szovjet csapatok létszáma meghaladta a 65 ezret. „A borzalmakkal teli kitörési kísérlet, mint hadművelet, gyakorlatilag értelmetlen és öngyilkos vállalkozás volt, február 17-ig alig több mint hétszáz katona jutott túl a városon, a senkiföldjére, a lakosság között pedig legfeljebb két-háromezer átöltözött magyar, illetve magyarul beszélő, német egyenruháját levetett sváb származású katona tudott elrejtőzni.”
Az ezt követő időszakban azonban a szovjetek nagyszabású razziákba kezdtek, s ebből kifolyólag több tízezer budapesti civilt ért különböző mértékű atrocitás. Részben a bujkálók elfogása érdekében folyt a „hadifogoly-begyűjtési” akció, részben amiatt, mert korábban a szovjet jelentések jelentősen eltúlozták a városi védősereg tagjainak számát, így utólag kellett „igazolni” a jelentések „valóságtartalmát”. „Miközben a szovjet oldalon hétszáz alatti volt a halottak és az eltűntek száma, addig a körülbelül húszezer német és magyar áldozat értelmetlen veszteséget jelentett a másik oldalon. Kapituláció esetén a szovjet fogságba eső katonáknak nagy esélyük lett volna a túlélésre” – írta Ungváry.
Lehet emlékezni az elhunyt honfitársainkra és a velük együtt meghalt, német katonákra, de tudnunk kell, hogy ők nem hősök voltak, hanem a legjobb esetben is áldozatok. Nem Budapestet és Európát védelmezték, hanem egy sok százezer magyar, valamint több millió európai ember halálában bűnös vezér parancsát hajtották végre.
Forrás: Újnépszabadság