Tudom, sokan felkapják a fejüket, ám a címben szereplő szám szándékosan nincs idézőjelben. Pedig, odakívánkozna a jel. Nem kicsit, nagyon. Kívánkozna, de újabban már gondolatban sem szoktuk odatenni, örülünk, hogy már „csak” ennyi, miközben tudjuk, hogy halott emberből egy is sok. Egy ember is hiányzik valakiknek – a családjának, a barátainak, a munkatársainak, azoknak, akik ismerték és szerették.
Mintha fellégeztünk volna az utóbbi időkben, amióta lecsengőben van a járvány. Mert valóban kevesebb a fertőzött, kevesebben vannak kórházban és kerülnek lélegeztetőgépre. Akik eddig túlélték, úgy tűnik, jó eséllyel megúszták, és tényleg mennyivel jobb most, hogy már napok óta száz alá csökkent az elhunytak száma, mint amikor még kétszáz, sőt, egy alkalommal háromszáz fölött volt.
A kormány a saját diadalaként tálalja a járvány lecsengését, és az emberek feledésre hajlamos memóriájára épít. Arra, hogy sokan már nem emlékeznek a baklövésekre, hogy miként küldtek az ország vezetői fürkészeket és portyázókat a világ minden égtája felé, ahelyett, hogy a tesztelésről gondoskodtak volna. És azt is sokan elfelejtik, hogy a járvány első szakaszában a kormány nem a vírus elleni küzdelemre, hanem a főváros és annak vezetője, a most már miniszterelnök-jelöltként is bemutatkozó Karácsony Gergely lejáratására helyezte a hangsúlyt. Bűnös városnak kiáltották ki Budapestet, s ha tehették volna, karanténba zárják az itt élőket, nehogy megfertőzzék a tiszta, romlatlan vidékieket.
Idővel megérkeztek az első vakcinák is Magyarországra, és velük együtt a vakcinacsata. A kormány kommunikációjának középpontjában ekkor már nem a főváros ekézése, hanem a nyugati vakcinák leszólása, ócsárlása állt. Egy rövid ideig a Pfizer ugyan jó bizonyítványt kapott a kormánytól, mert kiderült, hogy kifejlesztésében magyar agy is szerepet játszott. Ekkor nevezte Karikó Katalint Orbán Viktor kisújszállási asszonyságnak, hozzátéve, hogy a Pfizer kicsit magyarnak is mondható, hiszen kifejlesztésében magyar ész és amerikai pénz játszott szerepet. A miniszterelnök személyesen találkozott az 1985-ben Magyarországról gyakorlatilag elüldözött Karikóval, aki igyekezett elmagyarázni neki a vakcina lényegét, mire Orbán – Karikó asszonyság felmenőinek hentes voltára utalva – a disznósajtról kezdett beszélni.
S miközben a beoltottság frontján jól állunk, sajnos a halálozások tekintetében is a világelsők között vagyunk. Eddig közel 30 ezer magyar halt meg a Covid következtében, ám ezt a számot a közmédia nem szokta az emberek orrára kötni. Pedig, egy évvel ezelőtt Orbán Viktor még arról beszélt, hogy a járvány elleni küzdelem sikeressége az elhunytak számában mérhető. Mostanában nem hallani erről, kizárólag az oltottságról beszélnek az ország jelenlegi vezetői.
Az elmúlt 24 órában már csak 51 honfitársunk halt meg, s ha minden jól megy, ez a szám napról-napra tovább csökken. Sikerként kommunikálható mindez, még akkor is, ha tudjuk ,hogy a miénkénél szerencsésebb országok némelyikében a naponta elhunytak száma már jó ideje egyetlen számjeggyel leírható. Vannak országok, a miénkénél nagyobbak és népesebbek, ahol már „csak” három-négy ember hal meg naponta a Covid miatt. Így, idézőjelbe téve az elhunytak számát – merthogy halott emberből egy is túlságosan sok.
Megjelent az Újnépszabadságban 2021. május 21-én.
