– Te jó ég, asszonyom, mit csinál itt?
– Nem vagyok asszony. Lány vagyok.
– Jó, most nem ez a lényeg. Mit művel?
– Nem látja? Szülök. Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.
– De miért a földön?
– Nekem ez a szülőföldem.
– Nem tudott volna várni? Bemenni egy kórházba, mint a többi rendes magyar nő?
– Nem volt erre idő. Meghallgattam Novák Katalin államfőt a Demográfiai csúcson és úgy éreztem, azonnal cselekednem kell.
– Ő mondta magának, hogy szüljön az utcán?
– Azt mondta, hogy „a fejlett világgal beköszöntött demográfiai tél jégkorszakká fordul, amire a klímaváltozás miatt alig figyel valaki. Ha a gyerektelenség válik általánossá, ha évről évre kevesebb gyermek születik, szeretett és biztonságosnak hitt világunk összeomlik.” Meg még azt is, hogy „csak akkor van értelme vigyáznunk földre, ha vannak gyermekeink, akiknek továbbadhatjuk azt.”
– Most látom csak, hogy van egy nagy monokli a szeme alatt. Meg a karja is be van gipszelve.
– Igen, lefejeltem a férjem kezét. Szerencsére a gipsz nem gátol a takarításban, a főzésben. Mosásnál még hasogat egy kicsit.
– Azért ez furcsa. A másik kezében, amelyik nincs gipszben, egy könyvet tart. Maga könyvvel a kezében szül?
– Igen. Ez egy kézikönyv. Valamikor tudtam szülni, de mára elfelejtettem. Volt idő, amikor álmomból felverve is ment a szülés, mint a karikacsapás, de manapság hiába töröm a fejem, nem jövök rá, hogyan kell. Próbáltam többször is, de nem ment. Ezért szereztem be ezt a hasznos kis kézikönyvet. „Ma a családok szabadságharcát vívjuk.” Írta Novák Katalin. Ebben a könyvben minden benne van.
– Hölgyem, a munkahelyén mit szólnak ehhez? Tudják, egyáltalán, hogy Ön terhes?
– Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam.
– Már bocsánat, hogy az intimszférájába hatolok, de ha Ön nem terhes, akkor hogyan tud szülni?
– Unortodox módon. Ki mondta, hogy nekünk, magyaroknak ugyanazt az utat kell választanunk, amin mások is járnak?
– És van már elképzelése arról, hogy miből fogja felnevelni a gyereket? Etetni, ruházni, iskoláztatni?
– Ott még nem tartok a könyvben. Megnéztem a tartalomjegyzéket, ez a rész a vége felé van valahol.
– És szabad kérdeznem, hogy hívják majd a gyereket?
– Melyik gyereket?
– Hát, amelyik épp most van születőben.
– Nem egy gyerekről van szó.
– Hölgyem, Ön egyszerre több gyereket szül? Itt az utcán, könyvvel a kezében?
– Igen. Novák Katalin államfő, aki nekünk, magyar nőknek a példaképünk, azt mondta, hogy „ha a gyerektelenség válik általánossá, ha évről évre kevesebb gyermek születik, szeretett és biztonságosnak hitt világunk összeomlik.”
– De hát ez kész őrület!
– Én ehhez nem értek. Én csak egy átlagos magyar nő vagyok. Ha szólnak, szülök, mint állat, de a gondolkodás a politikusok dolga.
Forrás: Újnépszabadság
Örkény félperces 2023-ból
– Jó napot, orosz nagykövetség?
– Igen.
– Itt Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere.
– Üdvözlöm. Mi ez a hang ott maguknál?
– Bokacsattogtatás. Ja, és a derekam is nyikorog újabban hajlongás közben.
– Értem. Miben lehetünk a segítségére?
– Van ez az 56-os ügy…
– Nincs.
– Köszönöm. Csak ennyit szerettem volna mondani.