A Budenz József Általános Iskola és Gimnázium diákjai most közvetlenül, a saját életükön keresztül találkozhattak a magyarországi valósággal, és megtapasztalhatták, hogy mi a demokrácia, illetve annak a hiánya. Iskolájuk igazgatója – örökítsük meg a nevét az utókor számára: Csenki Józsefnek hívják – ugyanis betiltotta a március 15-re készült műsoruk második előadását. (Helyhiány miatt kétszer adták volna elő a diákok a produkciót, de a második fellépés már elmaradt.) Az igazgató nem is tagadta, hogy politikai áthallások miatt nem engedélyezte, hogy az előadás másodszor is színre kerüljön.
Csenki József a 444-nek elmondta, hogy politikai és emberi meggyőződése szerint „egy köznevelési intézménynek nem feladata az, hogy a tanulók számára napi politikai kérdésekben állást foglaljon, vagy akár állásfoglalást közvetítsen.” A portál úgy tudja, hogy az igazgató úrnak főként az Akasszátok fel a királyokat! című Petőfi verssel volt baja, mert szerinte a vers hallatán mindenki Orbánra gondol.
A negyedikes kisdiákok tehát már egészen fiatalon, alsó tagozatos korukban komoly élettapasztalatra tehettek szert. Megtanulhatták a ‘politikai áthallás’ kifejezést, valamint azt is, hogy bár mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk, akik hajlandók megharcolni az igazukért, de akkor járunk a legjobban, ha nem keressük magunknak a bajt, befogjuk a szánkat és kussolunk.
Az iskola igazgatója egyébként súlyos mulasztást követett el, amikor elfelejtette közölni a diákokkal, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc másról sem szólt, mint politikáról. Arról, hogy a márciusi ifjaknak elegük lett az elnyomásból, ezért akarták eltörölni a cenzúrát, ezért követelték a sajtó szabadságát, valamint a közös teherviselést és a törvény előtti egyenlőséget.
Ami a Budenz József Általános Iskola és Gimnáziumban történt, iskolapéldája annak, hogyan lehet elvenni már egészen fiatal gyerekek kedvét a közélettől. Attól, hogy részt vállaljanak a kisebb vagy nagyobb közösség életében, lelkesedjenek valamilyen nemes célért, és tegyenek is érte valamit.
A gyerekek szövegében egyébként nem holmi államellenes, a Fideszt gyalázó, és Orbán Viktor hatalmát megkérdőjelező szövegek szerepeltek, hanem olyan kitételek, amelyeket 1848-ban Petőfi és társai is magukénak vallottak. Jelesül, hogy le a cenzúrával, legyen szabad a sajtó! Ami ellen nyilván e pitiáner ügy kapcsán elhíresült iskola igazgatójának sincs kifogása. Ha megkérdeznék, akkor bizonyára ő is azt válaszolná, hogy a cenzúra rossz, a szabad sajtó pedig jó. Majd, Deutsch Tamástól merítve az ihletet, a teljesség kedvéért még azt is hozzátenné: Ennyi.
Petőfi pedig feltehetően ott rontotta el, hogy rosszul választotta meg a sokat idézett vers címét. Csenki igazgató úrnak nem lett volna baja a negyedikesek március 15-i műsorával, ha a költő annak idején azt írja verse elé: Akasszátok fel a kabátokat!
Forrás: Újnépszabadság
