Elegem van mindenből, barátaim. Elegem van magamból, és mindabból, amit veletek és Magyarországgal tettem. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban, akinek egykor mutattam magam.
Romlott és korrupt országot építettem nektek, és most már, ha akarnám sem tudnám visszacsinálni.
Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.
Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni az emberekhez, adni nekik. Megsimogatni a fejüket, hátba veregetni őket, a vállukat lapogatni.
Azt szerettem volna, hogy szeressenek.
Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt.
Most meg itt állok előttetek, a magam egyszerű, nemzeti szotyialista valójában. Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes.
Már nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet, amennyire tudtam, megosztottam az ellenzéket – ez is nekem köszönhető. Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem. Harcolni szerettem világéletemben, igazi küzdők ellen izmozni. Most meg, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem megy. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.
Ne mondjátok, hogy megőrültem, ez csak a látszat. Jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mit tettem, tudom, hogy én vagyok a felelős, és ezért szorongok – éjjel, nappal, minden hullámhosszon.Tegyetek végre valamit ellenem, barátaim! Ez már ugyanis nem én vagyok, emberek, nem az, akit láttok. Amikor a tükörbe nézzek, magam is megijedek.
Azt mondják, hogy a sajátjaim fognak eltakarítani, amikor majd úgy érzik, hogy elérkezett az idő. Nem lesz jó az senkinek, sem nekem, sem az országnak. Mert akik majd utánam jönnek, még nálam is cinikusabbak és könyörtelenebbek lesznek.
Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor. Csak egy szerencsétlen, megtört futballista vagyok, akinek nem sikerült valóra váltania álmait. Nem lehettem valódi labdarúgó, csak miniszterelnök. Egy lebutított ország fura ura.
Szabaduljatok meg a gonosztól, váltsatok le engem, barátaim!
Forrás: Újnépszabadság