Nem fogy ki a mutatványokból, a kalapjában mindig akad egy újabb nyúl, amit előhúzhat. Ha meg már nyúlra sem futja, akkor még mindig ott vannak az ígéretek, azokkal teli a padlás.
Különben is, a magyarok tehetnek arról, amiért még mindig a szokásaik rabjai. Balga népség, inkább hisznek a szemüknek, és a tapasztalataiknak, mint annak, amit a hivatalos tájékoztatóktól hallanak. A Nagy Mutatványos feladta a tényekkel való hasztalan hadakozást, mostantól kizárólag csak előre tekint. Nem néz a lába elé, emiatt előfordulhat, hogy időnként hasra esik, és akkorát tanyázik, mint az ólajtó.
Sajtója, frekvenciája, hullámhossza dögivel, hogy elhitessen a néppel bármit. Hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés pedig sok. A nulláról nem lesz könnyű bebizonyítani, hogy végtelen, de a legjobb koponyák már dolgoznak a megoldáson, mikorra kell, meglesz az is. Van feladat, több is, mint elég. A gazdaság recesszióban, az oktatás romokban, a kórházakban rekordhosszúságúak a várólisták.
Pedig, a kormányzás jó, de az embereknek semmi sem elég. A népet kellene leváltani, másik népet keresni a mostani helyett. Olyat, amelyik még a mostaninál is balgább, türelmesebb. Másokat kinevezni magyaroknak. Nem könnyű a Nemzet Mutatványosának: a saját becsapásával még csak megbirkózna valahogy, de közel tízmillió magyart átvágni embert próbáló feladat. Az a legegyszerűbb, ha mostantól csupán a jövőben él. A múlt már nem létezik a számára, ami volt, az nem volt.
Ez az új irány: hazudni bolondulásig. Vésse jól az eszébe mindenki: nem volt soha semmi, és most is csak az van, ami majd lesz. A valóság illúzió, egyedül a remény a realitás.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. augusztus 30-án.
