Úgy hiszem, itt az ideje, most, amikor kedves hetilapom A Hét rövidesen Marosvásárhelyre költözik, hogy új emberek keze alatt megújultan jelenjék meg tovább, elköszönjek Tisztelt Olvasóimtól.
Elköszönjek, mert bizony – felettem is eljárt már az idő. Nemcsak a fizikai, szellemi erőm is fogytán és nem szeretném megvárni, hogy szerkesztő barátaim figyelmeztessenek: túlságosan sokat ismétlem magam és egyre felületesebbek az írásaim, „üzeneteim”. És – fáradok. Maradék erőmmel visszatérnék a szépirodalomhoz – amíg még lehet. És néhány észrevételemet a közéletre vonatkozón még el-elmondogatom a kolozsvári Szabadságban – meg a rádió magyar adásában. Ha igénylik.
Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.
Mástól, idegentől, fiatalembertől ezt a fajta jóindulatot nem igénylem – és nem is volna illendő elfogadnom. A magam részéről tiszta szívből kívánok jó munkát, sikert A Hét új vezetésének, szerkesztőinek és ígérem, továbbra is hűséges olvasójuk maradok, mindaddig, amíg még élnem hagy a Fennvaló.
És – nem kotyogok bele munkájukba öregemberesen. Csak akkor válaszolok, ha kérdeznek.
A Hét, XXXIII. évfolyam, 27. szám, 2003. július 17.