### Érzékeny tartalom, figyelem! Aki nem akar nemi erőszakról olvasni, az lapozzon tovább! ###
A művészetnek óriási hatalma van. Példaképeket mutat, hősöket, ideálokat, ezért nem mindegy, hogy férfiak vagy nők kezében van ez az erő. Évszázadokon át a megerőszakolt nők előtt Lukrézia volt a példakép, aki öngyilkos lett, miután meggyalázták, és története azt sugallta, hogy ez az egyetlen kiút a szégyenből, nem csak a nő, de családja számára is.
Timoclea története jóval kevesebb festőt ihletett meg – nem véletlen, hogy egyikük épp egy nő: Elizabetta Sirani. Ezen az 1659-es festményen Timoclea történetét láthatjuk megelevenedni, akiről Plutarkhosz mesélt.
Amikor i. e. 335-ben a trák seregek elfoglalták Thébát, Nagy Sándor egyik kapitánya betört Timoclea házába és megerőszakolta az asszonyt. Ám ez nem volt elég számára, a pénzére is fájt a foga, ezért megkérdezte, hol is tartja. Timoclea okos nő volt, gyors gondolkodású, és azt felelte, hogy amikor a város ostrom alá került, megparancsolta a cselédeinek, hogy az összes ékszerét, pénzét és ezüstpoharát rejtsék el a kert végében álló kiszáradt kútba. A mohó kapitány persze azonnal követelte, hogy vezesse oda. Amikor belenézett a kútba, Timoclea elkapta a férfi lábait és beledobta a kútba, majd felkapta a közelben lévő szikladarabokat, és halálra kövezte a férfit.
A festmény gyönyörű. A kapitány S alakba csavarodó teste, a levegőben kapálózó lábai nem csak az aljas bűnre utalnak, amit elkövetett, de arra is, hogy fordult a kocka. Immáron a nő az, aki a férfi teste felett rendelkezik. Timoclea nyugodt arca gyönyörű kontrasztot alkot a férfi dühös, torz fintorával.
Ha mi, nők gyerekkorunktól ilyen történeteket és képeket láthattunk volna, és a titkolózás és megszégyenítés helyett a társadalom a nőkben rejlő erőt ünnepelte volna, szerintem sok minden máshogy alakul a történelem során.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 18-án.