Eléggé elfoglalt voltam itt a messzi Amerikában a múlt héten, ismét egy új kifejezéssel találkoztam az otthoni hírekben, azt igyekeztem megérteni. Igaz, már rég nem vagyok
fiatal, és egy itteni mondás szerint az öreg kutyákat nehéz új trükkökre tanítani, talán velem van a baj, hogy még mindig nem értem a jelentését. Mert valamikor régen, még az elemi iskolában nekünk azt tanították, hogy a nulla (vagy zéró) se nem pozitív, se nem negatív, hanem a kettő között van. Vagyis nincs semmi értelme annak, hogy van egy pozitív semmim vagy egy negatív semmim. A semmi, az csak semmi.
Vagy a plusz nulla azt jelentené, hogy két nulla? Ki nem tudná, nagyritkán lehet látni két
nullát egymás mellett, de azt én csak az illemhelyekre láttam kiírva. Vajon ezt a jelentést kell alkalmazni Orbán Viktor egyik beszédének értelmezésére, miszerint: ”… a reálbérek az év végére pozitív nullát fognak elérni”?
Egy másik dolog, amit nehezen tudok megérteni és emészteni, az, hogy Böjte atya megkapta a Magyar Érdemrendet. Nem vagyok szakértő, de azért azt gondolom, ha valakit kitüntetnek egy érdemrenddel, az illetőnek vannak érdemei. Sőt, ha valakit
érdemesnek tartanak egy érdemrendre, attól el lehet várni, hogy nem csinált
érdemtelen dolgot az életben. A jelen esetben is, szerintem, itt van a hiba. Mert nem kétlem, hogy Böjte atya tett jó sok dicséretes, érdemleges dolgot az életben, hiszen „Isten egyik helytartójaként” valami módon ez benne kell hogy legyen a mindennapi tevékenységében. Az utóbbi hónapokban azonban másféle tevékenységért szerepelt elég gyakran a hírekben. Többek között arról olvashattunk, hogy az általa vezetett intézetekben gondozók pedofil tevékenységet fejtettek ki az utóbbi tíz évben. Ő tagadja, hogy mindezekről tudott volna, szerintem azonban ez nem mentség, mert mint vezető személy tudnia kellene mi történik az alárendelt egységekben. Ha pedig nem
tudta, az sem mentesíti a felelősség alól, ahogy a törvény nem ismerete sem mentesít a büntetéstől. Úgyhogy legalábbis le kellett volna váltani, nem pedig érdemrendben részesíteni.
Emlékszem, jó pár éve egy küldöttség járt itt mifelénk Magyarországról a visszahonosítás népszerűsítésére. Feleségem kérésére, a családi béke érdekében, én is beadtam a kérvényt. Helyben megnyugtattak: nyugodjunk meg, mindketten megkapjuk a magyar állampolgárságot. Egy idő után ő valóban megkapta, nekem pedig az a válasz jött, hogy mivel Temesvár, ahol születtem, nem tartozott Magyarországhoz, több iratra van szükségük kérésem jóváhagyásához. A pontos szavakra nem emlékszem, de
ez volt a lényeg. Nem tartottam érdemesnek kioktatni a hivatalnokokat, hogy Temesvár valamikor Magyarország fővárosa is volt, persze egy kicsit előtte.
Ha nem lennék büszke arra, hogy hazám kinek ad érdemrendet, arra sem vagyok büszke, hogy választott hazám egyik legnépszerűbb politikusa ma Donald Trump, aki ellen jelenleg négy büntetőeljárást van folyamatban. Nem hiába mondják, hogy embert a barátjáról…
A szerkesztő megjegyzése
A történelmi Magyarország utolsó, 1910-es népszámlálása idején az ország hatodik legnépesebb városa Temesvár volt, lakóinak száma meghaladta mindegyik, Romániához csatolt városét, így Nagyváradét és Kolozsvárét is. Temesvár 1315 és 1323 között otthont adott a tartományurakkal háborúzó Károly Róbert udvartartásának, s ezzel lényegében Magyarország akkori „fővárosának” tekinthető. Temesvár történelme során elsőrangú katonai és gazdasági központnak bizonyult. Többször átépített vára igazi stratégiai központ volt, mely számos ostromot kiállt. Bővebben lásd ITT.
