Valamikor a ’70-es években a Marosvásárhelyi Vegyipari kombinát kitűnő technikai könyvtárral rendelkezett, hála Fülöp Géza hozzáértésének és szorgalmának. Az alapvető szakkönyvek mellett megvoltak a szükséges folyóiratok is magyar, román, német, angol, francia és orosz nyelven. Túlzás volna azt mondani hogy éppen minden szükséges folyóiratot olvashattunk, de a lényegeseket igen. A legtöbb persze román, illetve magyar nyelvű, az utóbbi talán több is, mert ott volt nekünk az Élet és Tudomány is, a nem kimondottan tudományos szakfolyóirat, és még több más is.
Ha nem is hetente, de azért havonta párszor ellátogattam a könyvtárba, szerettem
napirenden lenni azzal, ami a szakmámban történt. Számomra volt még egy kivételes
vonzóereje is a könyvtárnak: mindig kaptam egy kitűnő feketét. Ez azonban nem azt
jelentette hogy órákat töltöttünk traccsolással, mert sem Géza, sem én nem szerettük
sem a sporthíreket, sem a pletykát. Tehát nem rövidítettük meg különösebben a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat.
Persze a folyóiratokat évente meg kellett rendelni, és a rendeléseket a technikai igazgatónak kellett jóváhagynia. A műszaki igazgató a kombinát egyik legjobban képzett szakembere volt, jobban ismerte a kombinátot mint sokszor a mérnökök, akik a részlegeken dolgoztak – az, hogy a kombinát a legjobban működött Romániában, az ő érdeme is volt. Csak hát, senki sem tökéletes, az együtt élő nemzeti kisebbségekről, enyhén szólva, nem volt a leghaladóbb a véleménye.
Egy alkalommal amikor Géza jóváhagyásra adta neki a technikai folyóiratok következő évi listáját, és azon bizony jócskán voltak magyar folyóiratok is… az igazgató csak nézte, nézte, és egy adott pillanatban megkérdezte a könyvtárosunktól: nem gondolja hogy ideje volna valami mongol folyóiratokat is megrendelni? Géza sem volt éppen szégyenlős, és szürkekéregért sem kellett a szomszédba mennie, pillanatnyi gondolkodás után azt válaszolta, hogy az ő legjobb tudása szerint a mongolok inkább a jurtagyártásban remekelnek; nem tudta, hogy a kombinát ez irányban szeretne fejlődni, de ha az igazgató elvtárs bővebben kifejtené, miről lenne szó, a lehető leghamarabb utánanéz, milyen irodalom áll rendelkezésre.
Valószínűleg az igazgató nem erre a válaszra várt, mert csak nézte Gézát néhány
pillanatig, aztán jóváhagyta a következő évi listát a technikai folyóiratokkal. Így történt, hogy a Kombinát termékfelhozatala nem változott a következő évben sem.
A szerkesztő megjegyzése
Fülöp Géza (Kolozsvár, 1930. november 23. – Marosvásárhely, 2021. június 4.) magyar vegyész, kémiai szakíró, újságíró.
Szülővárosa református kollégiumában érettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen 1953-ban kémiai tanári képesítést szerzett. Középiskolai tanár Nagyváradon, egy ideig korrektor, majd az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1961-től vegyész a Metalochimica üzemben, 1965-től a Marosvásárhelyi Műtrágya Kombinát kutatóintézeti dokumentációs osztályán számítástechnikus, 1979-től a könnyűipari gép- és alkatrésztechnológia tudományos kutatóintézetének marosvásárhelyi fiókjában dolgozott.
Tájékoztató jellegű tudományos írásai a Korunk, A Hét, Igaz Szó, Könyvtári Szemle hasábjain jelentek meg.
1990 késő őszén elvállalta az újjáalakuló Kemény Zsigmond Társaságban a titkári teendőeket. A KZST rendszerváltás utáni tízéves történetét bemutató kötetben Fülöp Géza A Kemény Zsigmond Társaság ötödik feltámadása cím alatt foglalta össze az 1991-2001 közti eseményeket.
2001-ben harmadik, átdolgozott, bővített kiadásban jelent meg Fülöp Géza, marosvásárhelyi vegyész Az információ című könyve. (Wikipédia)
