Valamikor a hatvanas években, amikor a Temesvári Politechnikai Intézet vegyészmérnöki
karát végeztem, kitűnő tanáraim voltak, soha nem éreztem hiányosnak elméleti
felkészültségemet. Mesterségem gyakorlati részét a Marosvásáhelyi Azomures
kombinátban végeztem, és itt is jó kezekben voltam. Karrierem további részében soha
nem volt kisebbségi érzésem szakmai felkészültségem miatt sem Romániában, sem
külföldön ahol szerencsém volt dolgozni angol, német japán és más mérnökökkel, akik a
világ legjobb egyetemein végeztek.
Tehát a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomnak megvolt egy pár jó oldala is, és
nem csak technikai, hanem „filozófiai” szinten is. Így például a következő dolgokat is
megtanultam: Mi a különbség Románia és Japán között? Az akkori válasz az volt, hogy
az egyik a mosoly országa a másik meg kész röhej. Egy másik alkalommal versenyt hirdettek az ország új címer kidolgozására, a versenyt egy fagylaton ülő galamb nyerte meg. A jelentősége a címernek: Aki nem nyal, az repül.
A tanulmányaim technikai részét választott hazámban is sikeresen alkalmaztam ittlétem
első tizennyolc évében, ahol egy alkalommal sem éreztem magam kisebbségben az itteni mérnökökkel szemben, bármelyik egyetemen is végeztek, sőt. „Filozófiai kérdésekre” azonban eddig soha nem került sor és már kezdtem aggódni, hogy hiába tanultam őket.
Most azonban, az utóbbi hetekben, nagyon úgy néznek ki a dolgok, hogy azokat is
alkalmazhatom, azok sem vesztek kárba. Sőt, időközben jártam Japánban is, ahol
eltöltöttem néhány hónapot, és most már tapasztalati alapon mondhatom, hogy valóban Japán v áltozatlanul a mosoly országa.
Sajnos az utóbbi hetekben nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy mi is a különbség
fogadott hazám és Japán között. Most azonban már biztosan tudom melyik is a mosoly
országa. Igaz még nem írtak ki versenyt egy új címer megtervezésére, de szerintem
annak is itt az ideje. Ki tudja milyen kompozíció lesz a győztes, de a régi romániainak
nagy esélye van az első helyre…
Rovat: VÉLEM ÉN
