Habár gyakran közöl meggondolkoztató híreket, rendszeresen olvasom az Amerikai
Magyarság című újságot fogadott hazámban. Így történt a 2024. május 18-i 20. lapszám esetében is.
Olvasom tehát, hogy Salim Omar Gergely aranyérmet szerzett a belgrádi
tekvondó Európa-bajnokságon, a 63 kilogrammos súlycsoportban. Eddig nem is lenne semmi különös, de a végén azt olvasom: a magyar fiú. Rendben, elkezdtem egy kicsit
gondolkodni, jobban megnéztem a fényképét, elolvastam a nevét, de sok hasonlóságot
a magyarokkal nem találtam.
Mert tulajdonképpen én is magyarnak tartom magam, még akkor is, ha nem vagyok magyar állampolgár. Hiszen a kettő nem zárja ki egymást.
Ahhoz azonban hogy magyar Európa-bajnok legyen, gondolom, feltétlenül magyar
állampolgárnak kellene lennie. Ez pedig megköveteli többek között a magyar
nyelv, a magyar kultúra ismeretét. Kíváncsi lennék hány magyar írót vagy költőt ismer
Salim, esetleg milyen akcentussal beszéli a magyart. Csíki? Pesti?
Jó pár éve én is elkövettem azt a hibát hogy magyar állampolgár szerettem volna
lenni, ki is használtam az alkalmat hogy a bizottság itt volt San Francisco környékén. A
nyelvvizsgám sikerült, de a végső döntést a budapesti hatóságok hozták, és amikor azt
írtam, hogy én is meg szüleim is Temesváron születtünk, több adatot kértek, mondván, valószínűleg, hogy Temesvár soha nem tartozott Magyarországhoz– így hát ez nem elég a magyar állampolgársághoz.
Habár megvoltak a nagyszüleim magyarországi születési bizonyítványai, nem tartottam érdemesnek bizonyítani a dolgokat, horribile dictu: egy papír érdekében. Egy kicsit azonban csodálkoztam, mert tudtommal Temesvár valamikor Magyarország „fővárosa” is volt, de az nagyon régen volt.
Kíváncsi vagyok, Salim Omar milyen papírok alapján kapta meg a magyar állampolgárságot, én azonban örvendek hogy nem kérvényeztem csak azért, hogy négy évente kapjak egy levelet Orbán Viktor fényéképével és aláírásával, hogy menjek szavazni a Fideszre.
Reggelenként így legalább szembe tudok nézni magammal borotválkozás közben.
A szerkesztő megjegyzése
A történelmi Magyarország utolsó, 1910-es népszámlálása idején az ország hatodik legnépesebb városa Temesvár volt, lakóinak száma meghaladta mindegyik, Romániához csatolt városét, így Nagyváradét és Kolozsvárét is. Temesvár 1315 és 1323 között otthont adott a tartományurakkal háborúzó Károly Róbert udvartartásának, s ezzel lényegében – inkább képletesen – Magyarország akkori „fővárosának” tekinthető.
