A Kanadai Amerikai Magyarság szeptember 30-i számát böngészve örömmel vettem észre, hogy mi, magyarok ismét jól szerepeltünk a birkózó-világbajnokságon. Nem vagyok soviniszta vagy rasszista, vagy valami hasonló, de mindig egy kicsit megdobban a szívem, ha valaki közülünk, a magyarok közül valami jót tesz, kimagaslik valami jóval.
Szerencsére a napokban ritka alkalmam volt, hiszen két Nobel díj is gyarapította a hírnevünket. Ezek mellett egy világbajnoki aranyérem nem tűnik nagy dolognak, de akárhogy is nézzük, azért is meg kell dolgozni, még ha nincs is annyi haszna az emberiség számára.
Egy kicsit elmerengtem, eszembe jutottak a régmúlt idők, amikor még magam is sportoltam Temesváron, és ha nem is aranyérmet, de első helyet a romániai ifjúsági kajakversenyen kétszer is nyertem… de soha nem gondoltam magam románnak. Román állampolgár voltam, egy a romániai magyarok közül, de semmi esetre sem román. Nem mintha valami bajom lett volna, vagy lenne a románokkal. Legjobb barátaim ma is románok, de soha nem volt semmi szóváltás közöttünk, hogy én is román lennék.
Miért jutottak ezek a gondolatok most eszembe? Egyszerűen azért, mert az egyik magyar aranyérmes világbajnok neve Muszukajev Iszmail, ami szerény ismereteim szerint nem magyar név. És a tévedések elkerüléséért, a sportoló meg is köszönte, hogy Magyarország befogadta.
Egy kicsit ezen is elmerengtem: hogyan is vagyunk ezzel a befogadással? Mert hivatalosan nagyon haragszunk az EU-ra, meg Brüsszelre, hogy ránk kényszeríti az migránsokat. Kíváncsi lennék, őt, a bajnokunkat is idekényszerítették, vagy fogadtuk be, soron kívül, remélve hogy migráns létére valamikor dicsekedhetünk vele.
A szerkesztő megjegyzése
Egyetértve mondanivalójával, fűzzünk most hozzá annyit szerzőnk cikkéhez, hogy új magyar birkózó világbajnokunk egy mukkot sem tud magyarul. Róla szóló kiváló cikkét – Vettünk magunknak egy vb-aranyat, de ilyen a világ – az Index a következő kiemelt szöveggel vezeti be: „Kedden Iszmail Muszukajev, vagy ahogy ma már szeretjük nevezni, Muszukajev Iszmail világbajnoki címet szerzett Magyarországnak a szabadfogású birkózás 65 kilós súlycsoportjában. A kabardföldi születésű sportember sikerének visszhangja a túláradó, féktelen örömtől a fanyalgásig az érzelmek széles skáláján mozog. Mi most megpróbáljuk tárgyilagosan, szigorúan a szikár tények alapján értékelni a kétségkívül fantasztikus adottságokkal megáldott birkózó sikerét. Ahogyan a vb-cím megszerzése, ez sem könnyű feladat.„