„A döntetlen nem rossz egyiknek sem”, írtuk előzetesünkben, és a Liverpool–Chelsea, ha úgy tetszik a Klopp– Tuchel meccs, ahogy az egész világon nézték: a tavalyi és az idei Európa-bajnok csatája döntetlennel ért véget: 1-1.
A liverpooliak mondhatják, hogy – miután a második félidőben emberelőnyben játszottak – meg kellett volna nyerniük a mérkőzést. A londoniak mondhatják, hogy ha a nem játszottak volna végig emberhátrányban egy félidőt, nyertek volna. Mindkettőnek igaza van, hiszen feltételes módban beszélnek…
Emeljünk ki néhány mozzanatot.
– Remek iramú és színvonalú emlékezetes, élvezetes meccs volt; ahogy a Nemzeti Sport írja: „a londoniak megmutatták, hogyan kell tíz emberrel védekezve az Anfielden játszani, s a Liverpool nem is talált fogást a parádésan teljesítő Chelsea-n, így a második félidőben hiába volt több gólszerzési lehetősége a hazaiaknak”.
– Öröm volt nézni a lelkes, átszellemült, spotszerű szurkolást.
– Számunkra a mérkőzés legüdébb színfoltja a liverpooli középpályás, Harvey Elliott játéka volt. A jövő nagy reménysége, tizennyolc évesen kilencvennégy percen át játszani, gyakorlatilg jobboldali irányító szerepkörben, mindez azt jelenti, hogy befutott, már több is reménységnél.
– A kiállítás és a tizenegyes előtt az első félidő utolsó perceiben fantasztikus jelenetek játszódtak le a Chelsea ötösében: egy szöglet után egy liverpooli az alapvonalról mentett meg, húzott vissza egy labdát, Marcos Alonso kissé túlbuzgó volt, és szinte kifejelte azt kapusa, a kiváló Mendy kezéből, majd Matip stukkolt a lécre, a kipattanót pedig Mané szerezte meg, akinek a lövését James a gólvonalon állva blokkolta, majd Jota egy méterről leadott lövését is – de amint a VAR kimutatta, az első mentés közben a kezét érintette a labda.
– A labdatartás kezd ismeretlen fogalom lenni a világ legerősebb bajnokságában…
Most azonban abba kell hagynunk az értékelőnket, röhögés okán. Krónikaírás közben a ugyanis nézzük a Real Betis – Real Madrid meccset, az eredmény a második félidő első harmadában null-null, dominál a Real, nyilván, és egy ártatlan helyzetben mi történik? Casemiro nagy szerelő igyekezetében felrúgja, elkaszálja Alejandro Jose Hernandez Hernandez játékvezetőt. A helyzet komikus, nevetnek ők is, mindketten, nem játsszák túl – de nem ezen röhögünk, hanem mert tovább fejlesztettük a poént: a játékvezető helyében fetrengtünk volna egy kicsit, majd sárga lapot adtunk volna Casemirónak! Röhögünk a saját poénunkon…
Utóirat
Az említett Real-Real meccsen a játékvezető kilenc sárga lapot osztott ki (6-3, angol–magyar, a Betis „javára”), az utolsót, túl a rendes játékidőn, a 90+1. percben Casemiro kapta. Tehát mégis van humorérzéke Hernandez Hernandeznek… Ja, végül a Madrid nyert 1-0-ra. És jön soraiba Mbappé!!!
