Régi dicsőségünk feltámasztásának ügyében pénzt és fáradságot nem kímélve mindent megtesz kormányunk, miközben a legszentebb hagyományaink meggyalázásában érdekelt baloldal ennen farkába marva éppen felszámolja magát, s marad utána egy kígyónyi űr (bármely témakörben).
A labdarúgó világot megrengető nagy változások küszöbén állunk, bár egyelőre a pandémia uralni látszik a nyilvánosságot. Arról van szó, hogy – mint a sport többi ágát – a labdarúgást is elérte egy kereskedelmi, média-központú változtatási igény, amely közfelháborodást váltott ki a hagyományos futball-nagyhatalmak és nemzetállamok képviselőiben, úgy mint Orbán Viktorban, és sűrű bocsánatkérésekre kényszerültek globalista, internacionalista körökben.
Mielőtt végleg eltévednénk a politikai és gazdasági fogalmak között, fordítsuk le köznapi magyar nyelvre, mit is látunk. A focinak van egy helyi, hazai közösségteremtő ereje, ami miatt egy falusi bajnoki meccsre is kimegy pár száz ember, megnézni a fiainkat, és ez többé-kevésbé fokozható nemzetállami mértékig, amikor egy ország szurkol a nemzeti tizenegynek, és ennek hasznát ügyesen lenyúlja a politika. És emellett van, kialakult egy globális világfutball, amolyan forma egy a labdarúgásban, tíz-húsz csapat, amelynek mérkőzéseit Patagóniától Vlagyivosztokig milliárdnyian látni akarják televíziós közvetítésben. Miért ne lehetne ezeknek egy szuperbajnokságot rendezni?
Nyilván a peruiakat a perui bajnokság érdekli, míg az azerbajdzsániakat az azerbajdzsáni, a műholdas technikáknak meg az internetnek köszönhetően bárhová vessen sors keze, követhető a nemzeti bajnokság. De ugyanúgy, ahogy a teniszben vagy az autósportban, kialakult a fociban is egy világelit, amelyben nehéz értelmezni a hagyományos klubfogalmakat. A legnagyobb csapatok összeszedik öt földrész legjobbjait, nyelv és bőrszín (bocs a féltérdre ereszkedőktől) nem számít, csak a gömbérzék, s így fordulhat elő például, hogy a hazai utánpótlás fellegvárának csapata olyan felállásban fut ki a pályára, amelyben elvétve akad magyar név. Valamint, ha megnézzük a csapatoknak a tulajdoni szerkezetét, akkor orosz oligarchától arab olajmilliárdosig mindenfélét találunk, csak nemzeti érzelmet kevéssé. A hazai fociban ez pont fordítva.
Természetesen mindkét oldal azzal vádolja a másikat, hogy meg akarja ölni a foci szépségét, lényegét, a játék örömét. Ez így is van.
