Nem értjük rögtön: csak lassan fejlődik állapottá a nemlétezés. És közben muszáj valamit csinálni. Pótcselekvés kell, mert tenni semmit sem lehet. Amikor magamra maradtam e nemlétezés kezdetével, pótcselekvésként képeslap került a kezembe, amolyan filmújság-féle, színes magazin.
És akkor, hirtelen, a sztárfotók bárgyú vigyorai, a krajcáros technicolor pózmosolyok, a krajcáros celluloid-ambíciók nekiszabadulása, a krajcáros okoskodások ezerszer elmondott krajcáros frázisokban, a szélesvásznú krajcáros törtetés-csörtetés – igen, ez a villódzó-csillogó magazin sulykolta tudatomba egyetlen csapással: mi nem lesz ezentúl, mi hiányzik majd.
Egyike azoknak a keveseknek, nagyon keveseknek, akik tudták: az a gép nem erre való. A szakma (ó, a művészet-filmművészet szavakkal rogyásig tele volt a magazin!), igen, a szakma – nem ez. Nem ez.
Sajtóértekezletek és díszbemutatók, címlapfotók és villódzó vakulámpák, csokomyakkendők és estélyi ruhák, autogramkérő libák, örökké talpra eső percemberkék és örökké testhezálló hazugságok: Te tudtad, Gabi, és tőled én is tanultam: nem ez a filmvilág, nem ez a film. Az igazat mondd, ne csak a valódit: a verssor értelmének teljes súlyát tán csak az hordozza agyában, aki már ollózott össze a celluloid-szalag legvalódibb valójából – hamisat: iszonyú, gondolatgyilkoló hazugságot.
Te jól tudtad, Gabi, milyen könnyen megy! Hiszen nem csinálni – ez a nehéz. És nem csináltad. Megőrizted magad és segítettél, nekem is segítettél őrizkedni a magazin-világ, a celluloid-hazugság kísértésétől. Legnagyobb, legfélelmetesebb, legcsábítóbb ellenségünktől. Kínosan tiszta és szigorú s mégis romantikus, álmodozó, jobbratörő világ a Te filmvilágod. Itt maradt, bármikor elővehető bádogdobozokban.
Elő is veszik majd. S talán csak akkor fog majd teljes szépségében, igazi méreteiben meglátszani: milyen nagy dolog volt ilyennek maradni, milyen nagy dolog volt, amit halkan, nyugodtan elvégeztél ebben az oly harsány, oly ideges filmvilágban.
Megőrzött tisztaságod, igazságod ereje vigyázza addig tartalmukat.
Megjelent A Hét III. évfolyama 18. számában, 1972. május 5-én.