Ha bántod a Fradit, agyonverünk – üzenték az Újpest elleni derbin kifeszített molinójukon a zöld-fehér klub szélsőséges drukkerei. Agressziójukat a Fradiváros ügye váltotta ki: imádott klubjuk nagy valószínűség szerint sok milliárd forintnyi közpénzt használt fel jogtalanul, de a szurkolók szerint nincs itt semmi látnivaló, hiszen a Ferencváros „minden pénzt megér”.
A Fradiváros a Népligetbe tervezett sportkomplexum, amelyre a Ferencvárosi Torna Club (FTC) közel 25 milliárd forint állami támogatást kapott. A beruházás a mai napig nem indult el, a pénz egy részét azonban a labdarúgó klubot működtető részvénytársaság elköltötte: 11,2 milliárdból harmincnyolc új játékost szerződtettek. – Ha lakásvásárlásra veszel fel kölcsönt, azt nem költheted luxusautó vagy ékszerek és ruhák vásárlására, még akkor sem, ha úgy ítéled meg, hogy az aktuálisan előnyösebb számodra. Amennyiben mégis így teszel, annak egy jogállamban következménye van – foglalta össze a támogatás felhasználásának anomáliáit Kálnoki-Kiss Attila sportért felelős államtitkár.
Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója és az FTC elnöke szerint ők mindenben törvényesen jártak el, a 25 milliárd forint ügyében indított állami vizsgálatok pedig egy koncepciós eljárás részei. Hőn szeretett fiai, az ultrák ennél egy kicsivel tovább mentek, „el a kezekkel a Ferencvárostól” felkiáltással fenyegették meg az államot és magánszemélyeket egyaránt, köztük Kele János újságírót, aki elsőként tárta fel a Fradiváros feltételezhető visszaéléseit.
Akár meg is rémülhetnénk, de már hozzászokhattunk ehhez. A Fradi ultrái a NER utóvédharcosai, egy maroknyi önjelölt partizán, aki erőszakkal védené meg az Orbán-rezsim eredményeit: a közpénz eltulajdonítását, az állam megkárosítását, a közérdek önérdekkel történő felülírását, és a gátlástalan mellébeszélését. Lopás, csalás, hazugság és erőszak bőven belefér az ultráknak, hiszen jelszavaik valának „Erkölcs, Erő, Egyetértés”. Ahogy látjuk, a három „E” hasonló morális integritást feltételez, mint a két „H”: az erkölcs az erő alkalmazását jelenti, és ebben mindannyian egyetértenek.
Az erő irányából nézve pedig mindenki bántja a Ferencvárost, aki másként gondolkodik, mint ők – vagyis egyáltalán gondolkodik. A molinó ígérete szerint tehát a társadalom nagy részét agyon kellene verniük.
Mélyről jövő lendületük ismerős lehet mindannyiunk számára, a társadalmi homogenizáció vágya már a múlt század 30-as, 40-es éveiben is hatalmas sikert aratott, és most is kiváló eszköz lehet a klub ultrái számára. Amikor már csak a lelátói morálfilozófusok élnek e hazában, végre jól érezhetik magukat, hiszen nem kell megterhelniük magányos agysejtjeiket különféle feladatokkal, zavartalanul élvezhetik a zöld-fehér létezést.
