Miközben a kormány ukrán pénzszállítókat foglal le, az orosz titkosszolgálat pedig már Budapesten ad tanácsokat a választás demokratikus lebonyolítása érdekében, az ország első embere fontosabb dolgokkal van elfoglalva: Sulyok Tamás köztársasági elnök, mint egy posztmodern Julianus barát, az Egyesült Államokban kutatja a magyarság nyomait. Hiánya már-már elviselhetetlen, hiszen személye a (jog)biztonság és az igazságosság garanciája, belegondolni is szörnyű, mi lesz velünk, ha sokáig nélkülözni kényszerülünk.
Február végén kezdődött turnéja véletlenül éppen egybeesett az iráni háború kirobbanásával, így a békepárti Magyarország első számú közjogi méltósága a helyszínen figyelheti meg a világ legbékepártibb elnökének hátországát. Megszerzett tudását remélhetőleg már hazai pályán kamatoztatja, nagy szükségünk van egy sokat látott államfőre, aki posztjából eredő hatalmát az ország megóvására használja fel. Különösen most, amikor ég a ház körülöttünk, a kormány pedig gyufával és benzineskannákkal a kézben készül a választásra.
Sulyok Tamás, ha hihetünk az alkotmánynak, „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”, ráadásul – mintegy mellékesen – ő a hadsereg főparancsnoka is. A nemzeti egység itthon ma már ugyanolyan oximoron, mint a vegetáriánus Németh Szilárd vagy a képregényművész Ambrózy Áron; a demokratikus működésről kérdezzük inkább Vlagyimir Putyint; a hadsereg pedig, a kormány rémhírkeltő videója alapján, egy eleve vereségre ítélt romhalmaz. Innen nézve az államfő turnéja tökéletesen indokoltnak tűnik: semmi keresnivalója ott, ahol érdemi munkát kellene végeznie.
Csakhogy a bohóckodásnak is vége szakad egyszer. Most még sírva vigadunk az inkompetens paprikajancsi kalandjain, de eljöhet a pillanat, amikor valóban szükségünk lesz egy hiteles és bátor államfőre, aki felméri a történelmi helyzet súlyát, és az egyéni és pártérdekeket félretéve kizárólag az ország sorsát figyelembe véve dönt. Ha ez bekövetkezik, Sulyok Tamás talán éppen az ecuadori banánültetvények technológiai újításait vizsgálja, vagy a maláj diplomácia rejtelmeiben mélyül el – de persze nem lesz ekkora szerencsénk: az államfő itthon lesz és teszi, amit diktálnak neki.
Aktuális feladatai alapján sejthetjük, hogy Orbán Viktor miként kívánja felhasználni őt. A kormány utazó ügynökké fokozta le az államfőt, aki véletlenül sosem elérhető, amikor szükség lenne rá, és fájóan elérhető lesz, amikor éppen az ingeit kéne vasalnia valahol, egy másik földrészen.
