2025. augusztus 1-jén (Fotó: Magyar Hang/Beliczay László)
Ha nincs hőmérőnk, mégis naprakészek maradnánk a kánikula alakulását illetően, olvassunk Vadhajtásokat. A portál, amiről Orbán Viktor azt állította, hogy a második kedvenc „igeforrása” – persze valószínűleg megint nem mondott igazat –, precízebb előrejelzést ad bármilyen meteorológiai szolgálatnál. – Mindenki szóljon a szomszédjának, holnaptól ismét klímák indulnak. Legutóbb is felhívtuk Magyarország lakossága figyelmét, jól is sikerült. Majdnem lerohadt az ország. Szóval holnaptól klíma és fagyasztó, azt állítsátok -35 fokra. Köszi – írta a Facebookon a wannabe Der Stürmer.
– Csüccsenj le, érezd magad otthon. Bekapcsoljam a légkondit? – kérdezi a Sátán. Mire az író: Van légkondid? – Van, hazavágja az ózonréteget. – Woody Allen Agyament Harry című filmjének főhőse az elrabolt kedvese után liftezik le az alvilágba, és bár üres kézzel tér vissza, jól elbeszélget a sötétség urával. A big band swinggel dinamizált jelenet már harminc éve megjósolta a klímák poklát, és jó előre biztosította, hogy Bede Zsolt, a Vadhajtások vezetőjének magánforradalma sikeres legyen.
Mert a siker elvitathatatlan: már a június végi hőkupola alatt is sokan követték a zsebnáci tanácsát, köztük az egykori kormánymédia prominens alkotói is, akik szintén arra buzdították a lakosságot, hogy a kritikus idősávban kapcsoljanak be minél több elektromos készüléket, hogy menjen tönkre a hálózat. Feledkezzünk el egy pillanatra arról, hogy az ellátásbiztonsági problémák szorosan kötődnek a NER másfél évtizedes országlásához, és koncentráljunk kizárólag az ország lerohasztásának vágyára.
A Fidesz áprilisi bukását követő gyászfeldolgozás minden infantilizmusával együtt is szórakoztató volt egy darabig, mostanra azonban ellaposodott a műsor. Bayer Zsolt lázadása, Tóth Gabi revelációja, Lentulai Krisztián megigazulása vagy Bede Zsolt klímaszerelése melankóliát csempész a jelentéktelenség diadalába.
Mintha nem maradt volna más, csak a menekülés vagy a pusztítás. Ha ez a mesterterv, akkor tényleg nagy a baj. Mert miféle pusztítás ez? Magyarország többet érdemel: ha legalább a még éppen működő Paksi Atomerőmű ostromára hívta volna híveit a rosszul sikerült Ernst Röhm-másolat, aggódhatnánk, de ez így nagyon lelombozó.
Ülök az elsötétedő lakásban este 6-tól 9-ig, bámulom a tévé fekete képernyőjét, hallgatom a kikapcsolt ventilátorok kíméletlen csendjét, hirtelen Kapitány István ördögi mosolya rajzolódik ki a forró szürkeségben, és arra gondolok, bárcsak lerohaszthatnám valahogy az országot.
