Fotó: Magyar Hang/Hutter Marianna
Milyen könnyű lenne kinevetni Dobrev Klárát, amiért a Belügyminisztérium egykori, azóta már el is adott Széchenyi téri épülete előtt tüntetett a gyermekvédelem ügyében, de a lelkes biodíszletek gyűrűjében demonstráló DK-elnök ezúttal ráhibázott. Mert valóban sokkal fontosabb Pintér Sándor hiánya, mint maga Pintér Sándor.
Az állam tisztességes működésére ugyan nem jelent garanciát a jelenlét, ahogy azt Lázár János építési és közlekedési miniszter is bizonyítja, de mégsem árt, ha egy tárcavezető felügyelni látszik a rábízott területet. Pintér Sándornak az oktatás folyamatosan emelkedő színvonala mellett a legelesettebbekért felelős gyermekvédelem biztonságos közegét is köszönhetjük. Egészen pontosan az államigazgatáson tátongó Pintér Sándor formájú ürességnek köszönhetjük mindezt, a belügyminiszter ugyanis jól érzékelhetően távol marad a legfontosabb ügyektől.
Szomorú, mégis valahogy megnyugtatóbb lenne azt állítani, hogy másfél évtizednyi országlás kevés volt a Fidesznek, hogy azokkal is foglalkozzon, akikből nem lehet pénzt kisajtolni, de sajnos a helyzet ennél sokkal tragikusabb. Az állam kötelékében dolgozó szexuális ragadozók rájöttek, hogyan éljenek vissza a kiszolgáltatottak helyzetével, az egyelőre nem tisztázott kezek által kifeszített paraván mögött, vagyis a nagyközönség számára láthatatlanul bántalmazva a gyermekeket.
A gyanú szerint a Szőlő utcai javítóintézet vezetője egy évtizeden keresztül állhatott „nem megengedett kapcsolatban” több intézetis lánnyal, és szolgáltathatta ki a rá bízott gyermekeket az erre kiépült kör tagjainak – úgy, hogy a rendőrség folyamatosan „nyomozott” utána. És bár az valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy a bántalmazók között valóban voltak-e magas rangú fideszes politikusok, a kormány már azzal megbocsáthatatlan bűnt követett el, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére is hagyta garázdálkodni a „gyermekvédelmi szakembert”.
– Ki az a Zsolti bácsi? – hangzott el a kérdés a parlament hétfői ülésén a Szőlő utcai botránnyal kapcsolatban, tovább mélyítve a szakadékot a valóság és a politikai kampányok között. A válasz természetesen nem mellékes, de a kiszolgáltatott gyermekek szempontjából voltaképpen mindegy, hogyan védekezik az ügyben korábban meg sem nevezett Semjén Zsolt, és hogyan igyekszik „kommunista rágalomhadjáratnak” beállítani az ügyet Orbán Viktor miniszterelnök, a kormányzat gyermekvédelmi intézkedései (a közbeszédben) lassan egyenértékűvé válnak az abúzussal és a gyermekprostitúcióval.
Szerencsére van nekünk Gyermekvédelmi Digitális Polgári Körünk is, és ha a múlt szombati közpénzégetés után ez sem óvja meg a gyermekeket a szexuális ragadozóktól, akkor végleg elvesztünk.
