Nem tenné ugyan jóvá a nemzet ellen elkövetett bűneit a kormány, de valamicskét mégis javíthatna a megítélésén, ha legalább olyan elszántan védené a magyarságot a határon túl, mint ahogy támadja azt a határon belül.
Ma ott tartunk, hogy a NER-rel szemben kritikus állampolgárokat az Orbán Balázs meg a Kocsis Máté elnevezésű problémák külföldről pénzelt, idegen érdeket szolgáló ügynökként igyekeznek kiseprűzni az országból. Olyan kíméletlen lendülettel vetik rá magukat az áldozataikra, mint Deutsch Tamás a sütőporra, és legalább olyan döbbenten szembesülnek a rideg valósággal.
Mert egyelőre még van állami szereplő, aki kiáll a „józan ész” nevében lebontandó törvények mellett – persze Péterfalvi Attila sem marad már sokáig a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke. Ám a NER pitbulljai hirtelen indolens mopszokká vedlenek át, amint valóban csinálniuk kellene valamit. Például amikor Pozsonyban megkéselnek egy fiatalt, csak azért, mert magyarul beszélt.
Persze a baráti Szlovákiában ilyesmi nem történhet meg. Mint ahogy annak sem lett nagy visszhangja tavaly ősszel, hogy a szlovák kormány a magyar nyelv korlátozását tűzte ki célul: a vasúti közlekedésben, vagy a postán például súlyos pénzbüntetés fejében lehetne csak magyarul megszólalni. Ukrajnát a pokol legmélyebb bugyraként jellemezték a magyar hatóságok a valóban diszkriminatív nyelvtörvénye miatt, a (csak tervezett formájában létező) szlovák diszkrimináció azonban rendben van.
Mint ahogy a NATO rendfenntartó erők részeként Koszovóban szolgált magyar katonák elleni 2023. májusi támadásban sem talált különösebben kivetnivalót a magyar kormány. Hiszen az elkövetők szerbek voltak, és még lefagyott volna az idült mosoly Alekszandar Vucsics ajkairól, ha Orbán Viktor határozottan kiáll a súlyos sérülésekkel járó erőszak ellen.
És persze a Kárpátalja felé engedett orosz drónok is csak Vlagyimir Putyin békéjét szolgálják, a keleti fronton legyilkolt magyarok pedig a brüsszeli háborúpárti elit áldozatai, nem a Vörös Hadseregé.
Bármilyen rémisztő is, ahogy a kormány igyekszik megfosztani az állampolgárokat a jogaiktól belföldön, az Orbán-rendszert legjobban mégis a gyáva és becstelen külpolitikája jellemzi. Mert a hatalom – Lázár János filozófiája ellenére – nem annyit ér, amennyit a köztől ellopott, hanem amennyire megvédi a bajba jutottakat. Még akkor is, ha ezért Ficóval, Vucsiccsal vagy magával Putyinnal kell is szembeszállni. Ez az igazi szuverenitásvédelem.