Mennyi lehetőséget kínál egy bombasztikus bulvárcím. Hatás- és kattintásvadász, épp olyan, mint a NER kommunikációja volt: annyi igazságot rejt magában, hogy bár felháborító, teljesen soha nem tudjuk cáfolni. Ilyen ez a cím is: „Egykor Orbán Viktor helyére pályázott, most minimálbérből él”. A csúcsról a mélybe zuhant, vagy ahogy Arisztotelész írja a Poétikában a jó tragédiáról: a cselekmény a jó sorsból balsorsba fordult át. Ami esetünkben egyszerre igaz és hamis, de mindenképpen örömteli fejlemény.
Lázár János a választások óta ritkábban fordult meg a parlamentben, mint korábban Orbán Gáspár Csádban. Az egykori miniszter és batidai földesúr igazolatlan hiányzásainak súlyos következménye lett: a júliusi fizetését bruttó 322 800 forintra, vagyis a minimálbér összegére csökkentették. És mint azt egy híres humanista – véletlenül ugyancsak Lázár János – megjegyzéséből tudjuk, akinek csak erre futja, az annyit is ér. Az irány mindenesetre jónak tűnik: mintha a bírósági eljárások megindulásáig valamiféle laikus penitenciát végeznének a bukott bűnszervezet tagjai. Mindenki azt veszi magára, amit a társadalom ellen elkövetett.
Kósa Lajosnak egész nap hülyeségeket kellene hallgatnia; Szijjártó Péter folyamatosan hívogatná Szergej Lavrovot, de mindig Volodimir Zelenszkijt kapcsolnák; Semjén Zsoltot felheccelt őzek kergetnék körbe-körbe a Sziget Fesztivál szivárványsátrában; Novák Katalin állami gondozott gyerekek bakancslistáját szignózhatná; Tiborcz Istvánnak haza kellene költöznie New Yorkból, hogy egy viharlámpással járja a rosszul kivilágított magyar települések utcáit; Orbán Viktor pedig a lebontott felcsúti stadion helyén épített szociális intézmény közösségi terében, a tévén nézhetné, ahogy a magyar válogatott kijut a világbajnokságra – Magyar Péterrel a díszpáholyban.
Lázár János bűnbocsánata határozatlan idejű folyamat, és mivel valószínűleg soha nem kerül rá sor, az örökkévalóságig eltart. Műfajteremtő cinizmusa mellett az épített örökség iránti közönyének is szobrot emelhetnénk a NER majdan létesülő szoborparkjában. Irányítása alatt az építési tárca jóvátehetetlen pusztítást végzett az országban. És nemcsak a fizikai, de a szellemi rombolás is visszafordíthatatlan: az átláthatatlanság, az önkény és a függés rendszerét építették ki, amit nehezebb lesz lebontani, mint a Magyar Rádió atombunkerét.
Ehhez képest a parlamenti hiányzás a becsületére válhat. Ha maradt benne egy csöppnyi emberség… Na jó, ezt a mondatot képtelenség hitelesen befejezni, legyen inkább így: ha van egy csöppnyi taktikai érzéke, a bruttó 322 800 forintot felajánlja jótékonysági célokra. Mondjuk az erőszakot elszenvedett állami gondozott gyermekek megsegítésére.
De ne hagyjuk magunkat elkeseríteni, az apró dolgoknak is örülhetünk, és a következő mondat, amilyen apró, legalább annyira lelkesítő. Lázár János, aki egykor Orbán Viktor székére pályázott, júliusban minimálbért kapott a „munkájáért”.
