Sulyok Tamást váratlanul megtalálták a Sándor-palota egyik homályos zugában, így köztársasági elnökként kihirdethette az országgyűlési választás időpontját: április 12-én járulhatunk az urnához. Legkésőbb másnapra kiderül, hogy az urna sírt jelölt-e, „hol nemzet sűlyed el”, vagy a fülkeforradalom vértelen diadalát. Mindenki igény szerint döntse el, melyik-melyik, de hogy ne hányódjunk kétségek között, Orbán Viktor miniszterelnök siet a segítségünkre: „Április 12. A biztos választás!” – írta a Facebook-oldalán. A Fidesz már most megviselt szlogenje váratlanul igazat mond, a választás mindenki számára biztos: vagy a Tisza vagy a Fidesz. És ebbe három hónap alatt bele is dögölhet az ország.
Az Orbán-rezsim legnagyobb eredménye, hogy 16 év alatt sikerült tökéletesen megosztania az országot. Nagyszerű munkát végeztek, minden lehetséges törésvonalat aktiválva, nincs olyan szintje a társadalomnak, amely két részre szakadva ne acsarkodna a másikra. Pattanásig feszült idegekkel fordulunk rá a kampányidőszakra, és legfeljebb azzal nyugtathatjuk magunkat, mint Gyatlov, a csernobili atomerőmű főmérnőke az amerikai sorozatban: a helyzet nem jó, de nem is tragikus. Aztán megérkezik a megfelelő sugárzásmérő, és kiderül, hogy örülnénk neki, ha a helyzet csak tragikus lenne.
De mielőtt még siránkozni kezdünk, hogy jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál, emlékezzünk rá, és emlékeztessük rá magunkat minden nap, hogy eljön majd április 13., és remélhetőleg 14. is, és így tovább. Nem elbagatellizálva a választás tétjét, tudatosítani kell magunkban, hogy történjék bármi, az élet nem áll meg. Az ország talán összeomlik, de az élet akkor sem áll meg, és nem mindegy, hogy lábon kihordott idegbajjal kezdjük az újabb ciklust, vagy a józan eszünket relatív használható állapotban megőrizve. Végül is valakinek le kell majd kapcsolnia a villanyt, és ahhoz meg is kell találni a kapcsolót.
Világosban sokkal szomorúbb lenne végignézni, hogy annyi szív hiába onta vért. A nagy világon épp itt ne lenne számunkra hely? Megfogyva bár, és összetörve, de legalább rendületlenül ikszelhetünk. Hiszen a „demokrácia egyik alappillére a szabad választás joga” – írja egy másik nagy költőnk, Sulyok Tamás. Ki másban bízhatnánk, ha nem a köztársaság első emberében?
