A New York Times cikke
A Covid okozta zavar feltárta a demográfiai egyensúlytalanságokat – a gyorsan öregedő gazdag nemzetek túl kevés új munkaerőt termelnek, míg a fiatalokban gazdag országokban gyakran nincs elég munka. Ennek az aránytalanságnak az új megközelítése befolyásolhatja a bevándorlásról szóló világméretű vitát. Különösen Európában, ahol a kormányok nem értenek egyet abban, hogyan kezeljék a menedékkérők új hullámait. “Mindenhonnan ugyanazt halljuk” – mondta Jean-Christophe Dumont, az O.E.C.D. nemzetközi migrációs kutatásának vezetője. – “Ha új munkaerőt akarunk bevonzani, akkor vonzó feltételeket kell kínálnunk nekik”.
Németországban például egy új bevándorlási törvény gyorsított munkavállalási vízumot kínál képzett szakembereknek, valamint hat hónapos vízumot látogatásra és munkakeresésre. Kanada azt tervezi, hogy 2023-ig 1,2 millió új bevándorlónak ad tartózkodási engedélyt. Izrael pedig nemrég véglegesített egy megállapodást, hogy egészségügyi dolgozókat hozzon Nepálból.
A világjárvány számos jelentős változást eredményezett. Lelassította a korábbi munkaerő-mozgást. És nagyobb versenyt teremtett a “digitális nomádokért”. Több mint harminc nemzet hozott létre képzési programokat az új munkavállalók vonzására. És ez a törekvés az országban tartózkodó külföldiek munkavállalására vonatkozó szabályok általános enyhüléséhez vezetett.
Címkép: Egy tanár mutatja migránsoknak, hogyan kell hegeszteni ,Dortmundban, Németországban. Laetitia Vancon képe a The New York Times számára.
Forrás: Újnépszabadság
