Dicséretes, hogy A Hét újra meg újra felveti az ismeretterjesztés fontos problémáját. Az Albatros kiadó szerkesztőjével készített interjú (38. szám) a 14-18 éves ifjak igényeiről szól. Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet a még fiatalabb korosztályokra is. Mert a 16-18 évesek esetleg már a felnőtteknek szánt könyvekkel is megbirkóznak, amelyek viszont a 10-15 évesek számára hozzáférhetetlenek. Pedig ebben a korban a gyermek gondolkodása a leghajlékonyabb, legfogékonyabb. Csodálatos az az érdeklődés, lelkesedés, amivel ezek a kis gyermekek bármilyen tárgy felé fordulnak, ha azt életkori sajátságaiknak megfelelően mutatják be. Minden újdonság, bármi, amiről addig nem hallottak, a legkisebb felfedezés is, amely a környező világ megismeréséhez és megértéséhez vezet, kimondhatatlanul boldoggá teszi őket. Fáj a szülő és a tanár szíve, hogy tudásszomjukat nehéz csillapítani, alig van olyan ismeretterjesztő könyv, amelyet nekik ajánlhatnánk.
Pedig ez az életkor volna a legalkalmasabb arra, hogy érdeklődésüket a tudomány felé fordítsuk. Ennek az igénynek a kielégítésére talán a Creangă kiadó volna leghivatottabb, de az Albatros is besegíthet, mert átfedések itt is vannak.
A tematika nagyon változatos lehet, mivel a gyermekek érdeklődési köre is nagyon széles. Bizonyára szívesen olvasnának az állatok, növények életéről. Az egészségügyi ismereteket szolgálná a baktériumokról, vírusokról szóló könyv. Lehetne írni az emberi szervezet működéséről is. Nagyon fontos volna egy olyan mű, amely a szexuális felvilágosítást és nevelést szolgálná. Paradox módon az ilyen tárgyú könyvek általában a felnőttekhez szólnak. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot az útleírások, földrajzi felfedezések. (Alkalom a függetlenségükért küzdő népek iránti szolidaritásunk kifejezésére.) Más témák: az altalaj kincsei, kitermelésük, feldolgozásuk, felhasználásuk; a modem technika egyes ágainak a bemutatása. Képek a nagy tudósok, feltalálók életéből. Kellenek a barkácsolásról, fizikai, kémiai, biológiai kísérletekről szóló könyvek. (Vigyázat, a kísérleteket valóban próbálja is ki a szerző, hogy azok kivitelezhetőek és veszélytelenek legyenek.) Interdiszciplináris témát is lehetne választani: az izomműködés kérdése egyaránt érint anatómiai, élettani, fizikai és kémiai ismereteket.
A lényeg az, hogy ne kis tankönyveket adjunk ki, az iskoláskönyvek szürke és unalmas stílusában. Ahol lehet, a tanuló aktivitására is kell alapozni; nagyon hálás forma a fejtörő, kérdés-felelet formában történő feldolgozás (pl. matematika, fizika, kémia).
Nyomdatechnikai szempontból igényesebb, de nagyon szép és hasznos volna MI EZ?, KI EZ? kártyákat készíteni műemlékekről, festményekről híres emberekről (történelmi személyiségek, írók, zeneszerzők). És ha már a humántudományokhoz kanyarodtunk (mert szó sincs arról, hogy ezeket mellőzzük), javasolhatnánk olyan munkákat is, amelyek bemutatnák, hogyan éltek az emberek különböző korokban, különböző országokban.
Tehát szinte mindenről lehet írni a kisiskolások színvonalán. Fontos az, hogy a szerző jól ismerje a gyermekek gondolatvilágát. Ismerje az iskolai tananyagot is, hogy azt ne ismételje, de tudjon rá hivatkozni. Egyetlen dolgot nem javasolok: az úgynevezett tudományos-fantasztikus könyveket. Ezekkel kapcsolatban az a szomorú tapasztalatom, hogy teljesen megkavarják a gyermekek fejét, ezek végül nem tudják megkülönböztetni a valóságot a gyakran nagyon is abszurd agyszüleményektől. Bátran állítom, hogy a tudomány és a technika reális eredményei is bőven nyújtanak anyagot a gyermeki fantázia számára.
Ami a kiadás rentabilitását illeti, sokan vennék az ilyen tárgyú könyveket, aligha kellene aggódni elfekvő készletek miatt. Inkább arra legyen gondunk, hogy ha egy gyermek vagy szülő bemegy az üzletbe, legalább hat-nyolc ismeretterjesztő könyv közt válogathasson.
Megjelent A Hét V. évfolyama 40. számában, 1974. október 4-én.
