Az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénynek egyetlen valós üzenete van: jelzi, hogy a Fidesz már érzi, egyre nagyobb velük szemben a társadalmi elégedetlenség. Ezért igyekeznek csírájában elfojtani minden ellenállást, másrészt az ellenzéket a rajtvonal előtt próbálják ellehetetleníteni, amennyire csak lehet. A legminimálisabbra kell szűkíteniük azt az esélyt, hogy velük szemben bárki akár csak alternatívát tudjon felmutatni. Ehhez bevetnek mindent: pénzt, paripát, fegyvert, végül a jogalkotás jogát, amellyel vastagon visszaélnek. Számukra a cél szentesíti az eszközt.
Ez a törvényjavaslat kifejezetten az esélyegyenlőtlenséget akarja még jobban megnövelni a jelenlegi kormánypártok és kihívóik között. Pedig az Alkotmánybíróság már a 3/1991. (II.07.) AB határozatában leszögezte: az esélyegyenlőség a választójogi törvény szempontjából azt jelenti, hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon. Az esélynek tehát a választásokat megelőzően kell egyenlőnek lennie.
A Legfelsőbb Bíróság pedig a választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatosan kifejtette (tehát van erre legmagasabb szintű bírói jogforrás): az államnak a választási eljárásban semlegesnek kell maradnia, és kötelessége biztosítani az esélyegyenlőséget valamennyi indulni kívánó jelölt és jelölő szervezet között. Az esélyegyenlőségnek elsősorban a választási kampány során kell érvényesülnie, különösen a médiára és a finanszírozásra vonatkozó szabályok megállapítása és alkalmazása kapcsán. Az állam e körben nem járhat el diszkriminatív módon.
Az esélyegyenlőséget tehát az államnak egyformán kell a pártok és a jelöltek számára garantálnia. Ez magában foglalja az állami szervek semleges eljárását, az esélyegyenlőség pedig különösen vonatkozik a rádió- és televízió-műsoridőre, a költségvetési és más támogatásokra. Magyarországon viszont az állam nem hajlandó eleget tenni ebbéli törvényi kötelezettségének, és ha egy szervezet vagy személy saját maga próbálja az egyenlőtlenséget kiküszöbölni, mostantól börtönnel fenyegetik ezért. Vagyis ez a javaslat kifejezetten és hangsúlyozottan az esélyegyenlőség megakadályozására irányul.
Érzékelhető a törvényjavaslat szövegéből, hogy egy jelentős akadályt igyekeztek átugrani, ez azonban nem jött össze. Olyan szöveget próbáltak alkotni, amely a korábbi nekifutásokkal ellentétben nem akad fenn a nemzetközi fórumok, az EU és Strasbourg szűrőjén. De csak azt bizonyították be, hogy jogszerű a jogalkotáshoz és a kodifikációhoz nincs meg a megfelelő tudásuk. Végül sikerült ugyanis összehozni az uniós jog megsértését: sérült a tőke szabad áramlása. Az Európai Unión belül minden természetes és jogi személy tőkemozgásának korlátozása tilos.
A szuverenitásvédelemként felcímkézett javaslat alapján ha az Európai Unióból bejönne Magyarországra a tőke, és ezt adott esetben a választásokkal összefüggő célra használnának fel, sőt valamelyik jelölt vagy jelölőszervezet még igénybe is venné, akkor ez az új törvény(javaslat) mindezt három év börtönnel sújtaná. Börtön járna azért, hogy valaki betartja az unió alapelveit.
Igazi hungarikum: Magyarországon a hatalom bűncselekménynek kívánja nyilvánítani, ha valaki él az uniós szabadságjogokkal és alapelvekkel, azokat érvényre juttatja. Ízlelgessük ezt egy kicsit: az uniós jog mint bűncselekmény.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (melynek Magyarország is a tagja) 15. cikke szerint „senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a belső-, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény.” Márpedig olyan bűncselekmény nem létezik a nemzetközi jogban, amit most a szuverenitásvédelem égisze alatt annak akarnak nyilvánítani. A büntetőjogászoknak ez igazi csemege lesz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 1-jén.
