Közeledik a választás, ismét aktuálissá vált a külföldön élő magyarok szavazati joga és annak módja. Az Alkotmánybíróság e kérdéskörben még az előző választás előtt, 2016-ban kimondta: a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal közvetlenebb és erősebb, mint az ilyen állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgáré. Ez az eléggé ellentmondásos érvelés – amellyel egy Angliában élő magyar felvetésére álltak elő, utalva arra, hogy a nagykövetségi sorban állás helyett haza is jöhetett volna, hogy a saját választókörzetében szavazzon – viszont azt a kérdést veti fel: az állandó lakóhellyel nem rendelkezők esetében a gyengébb kapcsolat miért eredményez ugyanolyan vagy erősebb szavazati jogot? Az állammal fennálló kapcsolat intenzitása éppen a magyarországi lakóhellyel rendelkezők jogainak kiterjedtebb védelmét indokolja, s nem fordítva.
Az Alkotmánybíróság szerint tehát alkotmányosan nehezítik meg az állandó lakóhellyel rendelkezők választójogát azokhoz képest, akik ilyennel nem rendelkeznek. Ez utóbbiaknak kifejezetten lazítanak a szabályokon: aki nem itt lakik, az az ország sorsával kapcsolatban megtehet olyasmit, amit az itthoniak legfeljebb korlátozottabb keretek között – pl. levélben szavazhat. Az Alkotmánybíróság álláspontjából következően a határon túli magyarok első osztályú magyar állampolgárok, habár közvetlenül nem viselik szavazatuk következményét, de akiket a jelenlegi hatalom elűzött és külföldön vállalnak munkát, azok csak másodosztályúak.
A határon túliaknak adott támogatások forrása az itthoniak által megtermelt jövedelem és a befizetett adó, illetve a külföldön dolgozók által hazaküldött pénz, sok milliárd forint. Igaz, a nyugaton dolgozó magyar, aki a keresetének nagy részét esetleg hazaküldi, nem feltétlenül elkötelezett Fidesz-szavazó.
Az Alkotmánybíróság kimondta: az alaptörvényből nem vezethető le olyan, az államot terhelő alkotmányos kötelezettség, amely szerint a jogalkotónak biztosítania kell a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkezők számára is a levélszavazás lehetőségét. Talán az Alkotmányt kellett volna használni… Van abban valami abszurd, hogy a határ túloldalán született, ott élő magyar egyszerűen szavazhat arról, hogy mi történjen Magyarországon, míg a külföldön dolgozó és tanuló, honi születésű magyar – az elé gördített akadályok miatt – vagy nem szólhat bele hazája sorsába, vagy csak nagyon megnehezített, korlátozott módon.
Pedig a törvényeknek a valósághoz kellene igazodniuk, hogy minél több ember zavartalan joggyakorlását biztosítsák. És nem engedhető meg, hogy egyes magyar állampolgároknak aránytalanul nagyobb terhet kell vállalniuk azért, hogy élhessenek az egyik legalapvetőbb jogukkal.
Megjegyzem, a lakóhely fogalmának törvényi módosítása megkérdőjelezi az Alkotmánybíróság fenti döntését is.
Ha azért nem szavazhatnak levélben azok a magyar állampolgárok, akiknek van magyarországi lakcíme, mert az állammal közvetlenebb és erősebb a kapcsolatuk, mint az állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgároké, akkor kérdéses – ha az állam már azt sem várja el, hogy a polgár a bejelentett lakcímén éljen –, hogy egy ilyen lakcím puszta léte vagy nem léte mennyiben tehet alkotmányos különbséget a szavazás módját illetően.
Amikor a levélszavazás szabályai az Alkotmánybíróság elé kerültek, az volt az alapállásuk, hogy kétféle, választójoggal bíró magyar állampolgár létezik: akinek van lakóhelye Magyarországon, és akinek nincs. Ugyanis kimondták, hogy az alaptörvény szerint a választójog teljessége a lakóhelyhez köthető: csak a magyarországi lakhellyel rendelkező állampolgároknak van lehetőségük egyéni választókerületi és listás szavazatot is leadni, míg a magyarországi lakóhely nélküliek kizárólag csak listára szavazhatnak.
Nos, egyáltalán nem tér el egymástól a két csoport szavazati joga, ez súlyos jogi tévedés. Annyi a különbség, hogy – jogelvileg (de ez is kijátszható) – az egyik csoportnak egy szavazati joga van, míg a másiknak kettő. De ettől még teljesen azonos maga a szavazati jog a két csoport esetében. Csak a mód eltérő. Ezért is megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság ebbéli döntése a választójog súlyos és alkotmányellenes korlátozása a külföldön élő magyarok számára.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 28-án.