A béke embere azok felé való békére intette Orbánt, akikkel harcban áll.
Amerikai Népszava
A Kossuth téren zajlott pápai misével véget ért a pápalátogatás nyilvánosságra tartozó része, ezért a kormánypropaganda már nem reménykedhet abban, hogy Ferenc pápa felmondja az orbáni „béke”, az Ukrajnának küldött pénzügyi és katonai támogatások leállítása, az ukrán ellenállás beszüntetése és az oroszok győzelmét jelentő azonnali tűzszünet retorikáját. Mivel a pápalátogatás egyik remélt üzenete ez lett volna, Ferenc pápa látogatása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a propagandagyárat ez nem akadályozza meg abban, hogy az ellenkezőjét állítsa.
Ferenc pápa nem szolgálta ki a magyar igényeket, ragaszkodott saját elveihez, felfogásához, valóban az államok és a politikusok felett álló egyetemes igazságokat hirdetett, méghozzá keresztényi szellemben. Egész látogatását a befogadás, az elfogadás, a gondoskodás, az egység, az összetartozás, nem a kirekesztés, nem a különállás és nem a befelé fordulás köré építette. Még az Európai Unió tekintetében is, ezzel mindennek az ellenkezőjét hirdette, mint amit Orbán és az Orbán-rendszer jelent és képvisel.
Mindezt a nyílt konfliktusokat kerülve tette, nem sértett meg nyilvánosan senkit, a populista és kirekesztő, menekültellenes magatartás elleni erős szavait is becsomagolta Szent István intelmeibe, mintha csak a magyarok véleményét mondaná, éppen a magyar államhatalom birtokosait szembesítve és figyelmeztetve ezzel. Ettől függetlenül beállt a közös fotókra, kifejezte tiszteletét mindenki felé, de az orbáni propagandagyár előzetes elvárásainak nem felelt meg. A „béke” embere azok felé való békére intette Orbánt, akikkel harcban áll. Orbánt ilyen szelíden még nem pofozták fel.
A pápalátogatás és a pápai mise utolsó mozzanatai is érzékelhetővé tették a középkorba süllyedt, a krisztusi tanokat elhagyó, az orbáni fasiszta állam támogatásában foglyul esett magyar katolikus egyház és a pápa közötti különbségeket, ellentéteket. Amikor a pápai mise végén Erdő Péter bíboros a pápa üzenetére reagálva (miszerint el kell menni a „perifériára” az emberekhez) azt mondta, hogy „mi” földrajzilag és történelmileg mindig is a periférián voltunk, totálisan félreértette és félremagyarázta a pápa szavait.
Ferenc pápa ezzel azt mondta, hogy nem a gazdagok és a hatalmasok, a centrumban levők körül kell forgolódni, hanem a periférián levő emberek között, akik nem jutnak kiváltságokhoz, és nem jutnak az alapvető szükségletekhez sem. Lélekben is a perifériához kell fordulni, értük élni, őket szolgálni. Mondhatta volna úgy is, hogy a keskeny úton kell járni, nem a széles úton. Erdő bíboros ezt az üzenetet vagy nem értette, vagy ravaszul megkerülte, és visszapattant róla a pápa intelme: mi fizikailag a periférián, mindennek a határán vagyunk, mi ezzel már teljesítettünk mindent.
Ferenc pápa még ezen is tudott fordítani egyet, hogy a határoknak nem elválasztani kell, hanem összekötni az embereket és a népeket. A pápa látogatása a ‘híd” hasonlat körül forgott, állandóan a falak építése helyett a falak lebontásáról beszélt. Magyarország „híd” szerepét nem úgy értette, ahogy Orbán, hogy híd legyen a jó és a gonosz, az európai demokráciák és a tömeggyilkos oroszok között. Azokról a hidakról beszélt, amelyeknek össze kell kötniük a krisztusi szeretet alapján minden embert kivétel és válogatás nélkül, amely hidakat Orbán már válogatás nélkül felégetett.
Erdő Péter igyekezett most is megfelelni az orbáni elvárásoknak, azt emelve ki csupán, hogy Ferenc pápa találkozott az ukrán menekültekkel, ezzel is azt a hazugságot üzenve, hogy Magyarország befogadta és szeretettel gondoskodott az ukrán menekültekről. Nyugati lapoknak képes volt még azt a hazugságot is elmondani, hogy a tízmilliós Magyarország kétmillió ukránt fogadott be, de az Ukrajnából menekülők csak átutaztak Magyarországon, eszük ágába nem jutott az ukránokat gyűlölő, ellenük uszító, oroszbarát Magyaországon maradni. Mindössze 35 ezren maradtak közülük.
A pápa találkozott mindenkivel, akivel Orbánt kritizálhatta. Találkozott az ellenzéki budapesti polgármesterrel, az orbáni fasiszta állam által éheztetett közel-keleti menekültekkel, szegényekkel és betegekkel, akik elől Orbán ellopja a pénzt és a családjának adja, ahelyett, hogy róluk gondoskodna. A pápa végig magasan Orbán felett állt, semmibe vette a vágyait, a kívánságait és az óhaját, még az Orbán zsebében levő magyar katolikus püspöki kar kéréseit is semmibe vette. Maradt az, aki ő maga. Morálisan és szellemi értelemben is magasan Orbán és a magyar rezsim fölött állt.
Különbség a kereszténység és a keresztényfasizmus között
A különbség éppen annyi volt, amennyi a különbség a kereszténység és a keresztényfasizmus, a krisztusi és az antikrisztusi között. Ferenc pápa, mint a katolikus egyház első keresztény pápája (ami a katolikus egyház majdnem kétezeréves történetében – a katolikus egyház a niceai zsinaton jött létre – szinte egyedülálló, mert a katolikus pápák tucatjai a kereszténységről nemcsak nem tudtak semmit, de még gyilkolták is őket), a prédikációjában az igazi evangéliumot és Jézus Krisztus személyét hirdette.
Ezzel is tudott a fasiszta, nagyon is evilági vendéglátók fölé emelkedni. Jézus Krisztusról beszélt, aki szolgálni jött, aki feláldozta magát a bűnösökért, aki megnyitotta az ajtót az Atyához, és ezzel megnyitotta az ajtót a más emberek szolgálata felé is. Mert Isten szolgál, s nem a hatalmasokat, hanem azokat, akik rászorulnak, akik segítségül hívják az ő nevét. Ferenc pápa intette a papokat és a tróger lelkészeket, pásztorokat, akik a maguk hízlalására, mások elnyomására használják a pozíciójukat.
Jéus Krisztus a jó Pásztor, aki mintát adott arra, hogyan kell pásztorként szolgálni a nyájat. Mint erről mondta: „pásztorok, ami nem rabló és nem tolvaj, vagyis nem él vissza a szerepével, és nem nyomja el a rábízott nyájat”. Mondta ezt a katolikus egyház kivételesen igaz, hű és keresztény pápája a jelenlevő töméntelen mennyiségű hamis pásztornak, katolikusoknak és nem katolikusoknak, köztük számos gazembernek, szó szerint bűnözőnek.
Bárányként a farkasok között
Nem beszélve arról, hogy az állami vezetőknek is olyanoknak kellene lenniük, mint a pásztoroknak. E tekintetben hozzájuk is szóltak e szavak, akik pedig ezt Orbán vezetésével hallgatták, olyanok – Orbán szavaival élve –, hogy a rabszállító kocsik megállás nélkül fuvarozhatnák őket az ország börtöneibe. Ferenc pápa bárányként jött a farkasok közé, megmutatta, hogy az evangélium üzenetével a bárányok le tudják győzni a farkasokat. Öröm volt látni, hogy a sok fasiszta, tolvaj, bűnöző farkas ott ült, és kénytelen volt hallgatni egy bárányt. Mit értett ebből vajon Tiborcz István?
Hazudjon bármit a propaganda, ez a látogatás azt mutatta meg, hogy Orbán és a vazallusai, a róla elnevezett fasiszta illiberális rendszer nem keresztény, hanem mindennek ellentéte, ami szépnek, jónak, igaznak és keresztényinek mondatik. A két főszereplő, Ferenc pápa és Orbán kibékíthetetlen ellentétben van egymással, az egyik bárány, a másik farkas, aki már a báránybőrt is rég levette magáról. A pápalátogatás fordítva sült el. Ebből, persze, a vallásos kábulatban levő hívek, valamint a propagandán élő agymosottak vélhetően semmit nem vettek észre.
Szerintünk Orbán észrevette, és ez a legfontosabb. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy őt ez megtérésre indítja (mert inkább elhallgatja, kiforgatja és hazudik róla), hanem azért, mert nem lesz mire hivatkoznia Isten előtt. Nem mondhatja, hogy nem tudta, mert az ország színe előtt szólt hozzá az Isten a pápa szavai által és ő azt elutasította. Nem lesz kényelmes a pokol neki.
De addig is földi pokolt csinál a magyaroknak, akik szintén nem hivatkozhatnak semmire, mert hallhatták, hogy Isten hogyan gondolkodik az ilyen megosztó, kirekesztő, gyűlölködő, tolvaj bűnözőkről.
