„A demokráciánk túl fogja élni Trumpot” – mondta a Népszavának adott interjújában Graham Wilson, a Bostoni Egyetem politológus professzora. Attól tart, hogy 2024-es győzelme esetén a régi-új elnök beváltaná ígéretét, és megadásra szólítaná fel Ukrajnát.
A tudósítások szerint idén visszafogott érdeklődés övezte a New Hampshire-i előválasztást. Ön, aki ebben az államban él, mit tapasztalt?
Idén csak a felét kaptuk meg a versengésnek, hiszen a demokrata párt hivatalosan nem rendezett előválasztást az államban. Kérték is New Hampshire vezetését, hogy halasszák el egy hónappal az eseményt. A New Hampshire-iek azonban nyakas emberek, alkotmányba foglalták, hogy az itt rendezett előválasztásnak meg kell előznie minden más államét. Ha rajtuk múlna, akár a karácsony előtt is megrendeznék, csak hogy ők legyenek elsők a sorban. Bár nemhivatalos kampány indult Joe Biden jelöléséért, ő nem szerepelt a szavazócédulán. A féloldalas esemény így vesztett megszokott hangulatából. Ami a republikánus oldalt illeti, a sok hó és a hideg miatt nem lehetett táblákat lengető lelkes aktivistákat látni, de a részvétel magas volt. Csendesek, de elhivatottak voltak az előválasztáson résztvevő szavazók.
A közösségi média berobbanásával a politikai kampányok már a virtuális térben zajlanak. Van még szerepe a személyes ajtótól-ajtóig vitt kampánynak?
Nikki Haley nagyban támaszkodott a New Hampshire-i kampánya során Chris Sununu repubikánus kormányzóra, akinek családja régóta meghatározó erő a helyi politikában. Sununu egy régi vágású republikánus politikus, akit még a demokrata szavazók is racionálisan gondolkodó embernek tartanak. Ő a hagyományos menetrend szerint kampányolt Haley mellett. Ismerte az egyes településeken aktívan politizáló lakosokat, és bemutatta nekik a jelöltasszonyt. Trump bár tartott nagygyűléseket, de alig kampányolt személyesen az államban. Egyetértek Önnel abban, hogy a politikai kampányok egyre inkább a közösségi média felé fordulnak, ami előrevetíti a mesterséges intelligencia szerepét is. Erre egy példa: hamis profilról az MI által generált Joe Biden próbálta lebeszélni a választókat az idei részvételről, mondván hogy teljes súlytalan eseményről van szó.
Nikki Haley, aki mérsékelt-konzervatív választ ad a trumpista populizmusra, vereséget szenvedett az első két előválasztáson. Igaza lenne Ron DeSantisnak, hogy a régi republikánus párt napjai leáldoztak?
Nem vagyok benne biztos, hogy igaza van, mindenesetre figyelemre méltó, milyen erős befolyásra tett szert Trump a Republikánus Párton belül. New Hampshire-ben az exit poll-felmérésekből kiderül, hogy Haley támogatóinak jelentős része olyan független szavazó, aki többnyire republikánus oldalra voksol. Ezzel szemben a magukat republikánusnak vallók körében Trump támogatása elsöprő volt. New Hampshire sok tekintetben egy ideális helyszínt jelentett Haley számára, hiszen a szabályok lehetővé tették a függetlenek szavazását is az előválasztáson. Ilyenek voltak a New Hampshire-i Egyetem és a Borostyán-ligát erősítő Dartmouth College magasan képzett diákjai is, akik proteszt szavazatot adhattak le Haleyre, miközben a novemberi elnökválasztáson minden bizonnyal a demokratákat fogják támogatni. Ezen felül az államban nem erős a vallásos jobboldal, az embereket mérsékelt nézeteket vallanak olyan kérdésekben, mint az abortusz. Hasonlóan kedvező együttállás legközelebb csak jóval később, Michiganben lesz Haley számára.
A Trump-párti szavazók kétharmada szerint Biden csalással nyert 2020-ban. Jelentős részük bizalmatlan a szövetségi kormánnyal szemben. Mi lehet ennek az oka?
Az amerikai politikai tradíció végső soron a függetlenségre vezethető vissza, így minden korban bizalmatlanság övezte a kormány tevékenységét. Számos példát találunk az elitek elutasítására az amerikai történelemben. Az 1820-as években Andrew Jackson elnök politikájának szerves részét képezte a gondolat, miszerint nincs szükség szakemberekre a sikeres kormányzáshoz, helyette a hétköznapi embereket kell bevonni a kormány munkájába. Hogy miért erősödött most fel ez a jelenség? Trump törzsszavazói leszakadóban vannak gazdasági és társadalmi státuszukat tekintve is. Elfeledkeztek róluk, átnéznek rajtuk, ezt érzik, hiszen a munkahelyük Mexikóba és Kínába vándorolt, ez megerősíti ellenszenvüket a washingtoni kormánnyal szemben.
Az evangéliumi keresztények különösen lojálisak Trumphoz. Hogyan tudta megigézni őket egy erkölcsileg bukott, templomot csak kívülről látó politikus?
Hadd gondoljam tovább a kérdését. Egyes felmérések rámutatnak, hogy Trump támogatása azon evangéliumi hitűek között a legerősebb, akik nem járnak templomba. Ezeknek az embereknek ködös elképzelésük van a vallásról, talán ha többet járnának templomba, akkor közelebbi fogalmaik lennének a rászorulók és elnyomottak felemelésének fontosságáról. Szerintem inkább arról van itt szó – és ez nyilvánvalóvá vált a lakóhelyem szerinti szavazásnál -, hogy számos olyan fehér munkásosztálybeli szavazó van, akik sértettséget érez a liberálisokkal szemben, amiért azok lenézik őt. Trumpra adott voksukkal fejezik ki, hogy az ő kultúrájuk is tiszteletet érdemel. De konkrétabban válaszolva a kérdésére, bizonyára úgy gondolhatják, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek és néha eszközül gyarló embereket választ, mint tette azt Dávid vagy Saul király esetében. A társadalom egy része úgy érzi, éppen elveszíti Amerikát, mert a társadalom olyan irányba változik, amely számára nem kívánatos. Egyik aspektusa ennek az LMBTQ-jogok, az abortusz egy másik. Az illegális bevándorlás is érzékeny kérdés számukra, ugyanis olyan emberek tömegeiről van szó, akik nem fehérek.
Trump migrációs politikája a többségi társadalom számára vonzó, de jelentős tábora van például például a Floridában élő kubai közösségekben is. Hogyan képes elnyerni látszólag szemben álló csoportok bizalmát?
Fontos látni, hogy a latino szavazók nem alkotnak egységes blokkot. Említette a kubai közösséget, ők hagyományosan republikánus párti szavazók, hiszen a demokrata kormányzatok kesztyűs kézzel bántak a Castro-rezsimmel. Ugyanakkor érdekes látni, hogy a Nevadában élő mexikói származású szavazóknál is növekszik Trump-tábora. Azt gondolom, hogy emögött elsősorban gazdasági okokat kell keresni, amik felülírják az etnikai hovatartozást is. Igaz, hogy Trump sokszor sértő kifejezésekkel illette a latino kisebbséget, mégis úgy látszik, a gazdasági érdekek felülírják az etnikai hovatartozást.
Trump utalt arra, hogy győzelme után fegyverként használná az igazságügyi minisztérium és az FBI hivatalát politikai ellenfelei ellen. Vannak eszközök a megállítására?
Tényleg aggasztóak azok a kijelentések, amiket Trump tett. Joggal vetődik fel egyesekben, hogy félteni kell tőle a demokráciát az Egyesült Államokban. A kulcskérdés mégis az, hogy lesz-e egy olyan összetételű kongresszus Washingtonban, amely szembe mer szállni vele, ahogy ez nem történt meg az elmúlt hónapokban. Azon is sok múlik majd, hogy a demokraták meg tudják-e őrizni a többségüket a szenátusban, ami nem lesz könnyű feladat. Az általunk ismert amerikai demokratikus rendszer alapját a fékek és ellensúlyok kell hogy képezzék, ezekbe kell vetnünk a bizalmunkat. A kongresszus és bíróságok is gátolhatják Trumpot autokratikus tervei megvalósításában. Ugyanakkor tény, hogy az elnöki hatalom igen széles körű, és nem mindegy, hogy élnek vagy visszaélnek vele.
A polarizált amerikai társadalomban a szembenállás alapját az eltérő kulturális értékrend jelenti. Egyesek szerint ez polgárháborúvá szélesedhet. Egyetért velük?
Egyes jól értesült szakértők valóban ezt állítják, de nem értek egyet velük. Az egyik fő gátja a politikai erőszak kirobbanásának a törések jellegében keresendő. Ezek nem köthetőek régiókhoz, ahogy az a 19. századi polgárháborúban volt, hanem országszerte jelentkeznek. A nagy kérdés, hogy egy republikánusok által irányított kongresszus behódol-e Trump akaratának. Megdöbbentő látni, hogy azok a közéleti személyiségek, akik korábban elítélték Trumpot, azok mára nem találnak kifogásolnivalót a személyében. És persze ott van a legfelsőbb bíróság is, mint végső védvonal a diktatúra felé vezető úton. Kétségtelenül vannak olyan bírók a testületben, aki megadnának mindent, amit Trump kér. Másrészről John Roberts bíró, a taláros testület elnöke kellően elkötelezett a jogállamiság ügye mellett, hogy visszaverje az intézmények elleni támadásokat. Az amerikai demokrácia túl fogja élni Trumpot, de már az is megdöbbentő, hogy ez egyáltalán felmerül egy beszélgetésben. Tíz éve ez elképzelhetetlen lett volna.
Milyen hatással lenne Trump győzelme Ukrajna és Izrael helyzetére?
Szélsőséges hatást várok. Ukrajna esetében Trump beváltaná ígéretét, és 24 óra alatt befejezné a háborút Ukrajnában azzal, hogy megszüntetné az ország segélyezését, megadásra szólítaná fel Kijevet, ez pedig egyet jelentene a megszállt területek átadásával. Izrael ezzel szemben minden támogatást megkapna, és teljes menlevelet kapna Trumptól Gáza ügyében.
Névjegy
Graham K. Wilson a Bostoni Egyetem Politológia Tanszékének professzora. 2007-ben csatlakozott a tanszék oktatóihoz, ahol szakterülete az amerikai belpolitika, összehasonlító politikatudomány és a politikai életben megjelenő érdekcsoportok vizsgálata.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2024. január 29-én.
