Online rendezvény keretében mutatta be január végén a Transparency International (TI) Magyarország a Korrupció Érzékelési Index 2021-es eredményeit, valamint az ezzel egy időben megjelentetett Fekete Könyv második kötetét. Ismertetésére visszatérünk, alább a sajtóval foglalkozó részét közöljük.
A média gyarmatosítása
A médiaszabadság és a korrupció egymással összefüggően alakul, a két jelenséget leíró indikátorok szoros összefüggést mutatnak96. A Korrupció Érzékelési Index és a Freedom House sajtószabadság indexe is erős pozitív kapcsolatot jelez: azokban az országokban, amelyekben magas a korrupciós
fertőzöttség, a média is kevésbé szabad, és fordítva: a kevéssé korrupt államokban a média is szabadabb97. A szabad média kétfajta szerepet tölthetbe a korrupció csökkentésében: egyfelől lehetővé teszi a sokoldalú informálódást és az információhoz való hozzájutást (átláthatósági funkció), másfelől ellenőrzi a hatalmon lévőket (elszámoltathatósági funkció). Demokratikus körülmények között a visszaélések leleplezése elriaszthatja a potenciális elkövetőket a korrupciótól. Nemcsak a gazdasági, hanem a politikai piacokon is információs aszimmetria áll fenn. A médiaszabadság, a sajtó sokszínűsége és az információhoz való minél teljesebb körű hozzáférése azért is fontos, mert csökkentheti ezt az egyenlőtlenséget, így hozzájárulhat a demokrácia kiteljesedéséhez és a korrupció visszaszorításához.
Ha azonban a korrupt elit a médiát részben vagy teljesen a saját szolgálatába állítja, akkor megdrágulnak az információhoz jutás költségei, és megnő az aszimmetria.
Veszélyben a sokszínű tájékoztatás
A magyarországi médiarendszer a rendszerváltás után eltelt időszakban a „többpárti gyarmatosítás” felől az „egypárti gyarmatosítás” irányába mozdult el98, a 2010-ig érvényes duopolisztikus (kormány vs. ellenzék, baloldal vs. jobboldal) struktúrákat a Fidesz első kétharmados választási győzelme után a médiapiac monopolizálására irányuló törekvés váltotta fel. A magyar média jelentős részére 2010 előtt is jellemző volt az elfogult újságírás és a klientelizmus, de a „polarizált pluralizmust”99 akkor még nem fenyegette veszély. Az Orbán-kormány által véghezvitt, 2010 utáni autokratikus fordulat után a kormány hatalompolitikai okokból sokszor és durván beavatkozott a hazai médiarendszerbe, és nemcsak annak állami részébe, hanem a piaci szegmensbe is, veszélyeztetve a sokszínű tájékozódáshoz való alapjogot.
A Fidesz első kétharmados (2010-es) választási győzelme és kormányra kerülése után egyre több orgánumból lett kormányzati szócső; először a közszolgálatiból államivá degradált médiumok, ezt követően pedig számos más, magántulajdonban lévő orgánum cserélt gazdát és vált a hatalom kiszolgálójává. E trend az évtized közepén felgyorsult. Veszélybe került a médiapluralizmus, vagyis a sokszínű, tényszerű és tárgyilagos tájékoztatás. Ezt a hanyatló trendet mutatja a Freedom House sajtószabadság-indexe is. A szervezet 2012-es jelentése alkalmazta először a magyar médiára a „félig szabad” megjelölést, és ezt erősítették meg a Freedom House azóta közzétett indexei, és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok is100. A magyar médiaszabadság hanyatlása amúgy beleillik a világtrendbe: a Freedom House globális indexe 2012-től gyorsulóan romló trendet mutat.
Szélsőségesen torz piac és pártos, manipulatív szabályozás
A magyarországi médiarendszer Achilles-sarka – szoros összefüggésben a kiépült haveri államkapitalizmussal és a rendszerszintű korrupcióval – a piaci viszonyok eltorzítása és a tisztességes, szabályozott keretek között folyó verseny majdnem teljes ellehetetlenítése. Ezt a folyamatot egyfelől a torz, a kormány és a kormánypárti gazdasági és politikai szereplők felé lejtő szabályozás, másfelől pedig a kormányközeli médiatulajdonosok és oligarchák médiapiaci bevásárlása mozdítja előre. Mindkét folyamat szempontjából a 2015–2016-os időszak volt a vízválasztó: Orbán Viktor és addigi bizalmasa, a kormányközeli sajtóportfoliót kezelő Simicska Lajos 2015-ös szakítása után az egy oligarchára épülő (Simicska Lajos) és mérsékelt koncentráció irányába mutató modellt felváltotta a teljes koncentráció irányába mutató modell, amelyben – egy ideig legalábbis – több oligarcha (Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Andy Vajna) játszott szerepet.
A játékszabályok kormányzati igények szerinti megváltoztatására számos példa hozható már a 2015-ig tartó időszakban is: ezek közül a legfontosabb az Európai Unió által többször kritizált médiatörvény és a médiahatóság feltöltése a kormánypárti lojalistákkal. A megrendelésre készülő „szócső-újságírás” és a cenzúra a kormánypárti orgánumokban, a propagandakiadványokban virulens és közvetlen. A közszolgálati média – a jelzőjétől eltérően – majdnem egy évtizede az állami propaganda megnyilvánulási terepe, így nem tekinthető komolyan vehető hírforrásnak. Az állami média ugyanakkor busás és dinamikusan növekvő apanázst kap az adófizetők pénzéből: 2018-ban 81 milliárd forintot folyósítottak a számára, és ez az összeg 2019-ben 83 milliárd forintra, 2020-ban 85 milliárd forintra, majd 2021-ben 118 milliárd forintra emelkedett101. A szabályozás kormánypárti „foglyul ejtése” 2016 után is folytatódott; ezek közül kiemelendő, hogy 2018 novemberében az Európai Unióban példátlan médiapiaci koncentráció jött létre, amikor mintegy 450 kormánypárti médium gazdálkodását egyetlen konglomerátumban, a Közép-Európai Sajtó és
Média Alapítványban (KESMA) egyesítették. A KESMA azóta még több, csaknem 500 címet kezel. A kormány nemzetstratégiai érdekre hivatkozva az alapítványt kivonta a versenyjogi vizsgálat és felügyelet hatálya alól102.
Az állami intézmények részrehajló, manipulatív működése érhető tetten annak kapcsán is, amikor a versenyhatóság nem engedélyezte két független médiacsoport, az RTL Klub és a Central Média (egészen pontosan a Magyar RTL Televízió Zrt. és a Central Digitális Média Kft.) összefonódását. A rádiófrekvenciák kiosztásában is látszott a politikai szándék, különös tekintettel arra, hogy a Klubrádiót megfosztották a frekvenciájától és az internetre „száműzték”103. Szabályozói eszközökkel érték el azt is, hogy az óriásplakát-piacon az akkor már kegyvesztett Simicska Lajos helyett egy másik kormányzati oligarchát, Garancsi Istvánt hozzanak helyzetbe104.
Az előbbiektől nem függetlenül óriási változások történtek a médiapiacon. A sajtópiac első igazán „fekete” éve 2016 volt, akkor és az azt követő időszakban számos, a kormány iránt kritikus médium szűnt meg vagy került kormánypártiak tulajdonába105. Megszűnt például a Népszabadság és a Heti Válasz, kormányzati szócsővé vált az Origo.hu és a Figyelő, hogy csak néhány nagy múltú lapot említsünk. A TV2, mint az egyik legnagyobb kereskedelmi televíziós csatorna is kritikátlan kormányzati szócsővé vált. Továbbá a megyei lapokat teljesen, a rádiópiacot pedig majdnem teljesen legyalulta a kormányzati gőzhenger.
A médiapiac tulajdonosi szerkezete az elmúlt években alapvetően megváltozott. Mára gyakorlatilag csak a legnagyobb kereskedelmi televíziós csatornát, az RTL Klubot működtető Bertelsmann-csoport maradt külföldi tulajdonosként a médiapiac mértékadó (szeriőz) szegmensében. A többi külföldi befektető vagy kivonult az országból, vagy asszisztált a kormánypárti térnyeréshez. Régen megdőlt tehát az a korábbi feltételezés, hogy a külföldi tulajdonosok egyfajta védettséget biztosítanak a hazai politika központosító törekvéseivel szemben.
Durva beavatkozás a hirdetési piacba
A médiapiaci szegmensekre gyakorolt kormányzati befolyást vizsgálva még leginkább az internetes médiában maradtak fenn a piacihoz hasonlító viszonyok, a többit a közhatalom és/vagy a kormánypártokhoz kötődő magángazdasági szereplők lényegében teljesen foglyul ejtették (lásd az alábbi táblázatot). A piactorzítás legfontosabb eszköze az állami hirdetések átirányítása a kormánypárti orgánumok felé. Adatelemzéssel bizonyítható, hogy a közpénzek a televíziózásban, az online médiában és a nyomtatott sajtóban egyaránt a kormánypárti orgánumoknál landoltak túlnyomó részben107. A Mérték Médiaelemző Műhely 2019-ben e nyilvánvaló versenytorzítás, azaz tiltott állami támogatás miatt az Európai Bizottsághoz fordult, hiszen alapvető elvárás (kellene, hogy legyen), hogy ott kell hirdetni, ahol a közönséget el lehet érni108.
A beadványról még nem született döntés.
De a magáncégek hirdetéseit is nemegyszer eltéríti a közhatalom, igaz, kifinomultabb módszerekkel, a vélt vagy valós fenyegetettségérzésre és igazodási kényszerre apellálva109. A vállalatok a hirdetési döntéseiket nem feltétlenül a példányszámok vagy az elérési mutatók alapján hozzák meg, hanem ezzel akarják kifejezésre juttatni a közhatalom iránti lojalitásukat. Az a korábbi, 2010 előtti megkülönböztetés, hogy a pártok politikailag gyakorolnak nyomást a médiára, az üzleti – vagyis a piaci részesedés növelését célzó – ráhatás pedig a piaci szereplők oldaláról érkezik, mára értelmét veszítette, hiszen a két hatás összemosódik és összeadódik.
Pártosság, színvonaltalanság, kulturálatlanság
Ennyire brutálisan a rendszerváltás után még soha nem avatkozott be a hatalom a – valamikor negyedik hatalmi ágnak nevezett – média működésébe.
A kormánypárti médiumokkal nem elsősorban az a probléma, hogy elfogult álláspontot képviselnek, hanem az, hogy semmibe veszik az újságírás szakmai szabályait. Az a sekélyes színvonal, amelyet a kormánypárti médiumok túlnyomó többsége kínál – nemcsak az állami, hanem a formálisan magánkézben lévők is – többet árt a magyar nyilvánosságnak, mint a pártosság. Még messzebbre mutató probléma, hogy a vitakultúránk lényegében megszűnt: „Aki a másikat cáfolni akarja, pillanatokon belül fejszét ragad, vagy őt ütik le110.”
96 | Lásd például: World Bank Institute (2000): The Media’s Role in Curbing Corruption. Working
paper; Brunetti, Aymo & Weder, Beatrice (2003): A free press is bad news for corruption. Journal of Public Economics, Vol. 87, Nos. 7–8, 1801–1824. oldal
97 | 2018-ban a korrelációs együttható (r) 0,84, a meghatározottsági együttható (r négyzet) pedig 0,72 volt, ami erős kapcsolatot jelez. Lásd: Martin József Péter (2019): Kéz a kézben a lejtőn. » Korrupció és sajtószabadság a magyar trendek tükrében. Médiakutató, XX. évfolyam, 3. szám,
10–11. oldal Letöltés: https://mediakutato.hu/cikk/2019_03_osz/01_kez_a_kezben_a_lejton.pdf
98 | Vö.: Bajomi-Lázár Péter (2015): A média gyarmatosítása: Miért tartják egyes közép- és kelet-európai kormányok tiszteletben a sajtó szabadságát – és mások miért nem? Politikatudományi Szemle, XXIV. évf. 1. sz. 58–82 oldal
99 | Vö: Dobek-Ostrowska, Boguslawa & Glowacki, Michal (2015): Democracy and Media in Central and Eastern Europe 25 years on. Peter Lang Editon.100 | A Freedom House médiaszabadsággal kapcsolatos jelentéseit lásd: https://freedom-house.org/issues/media-freedom. A legutóbbi, 2019-ről szóló jelentés is a „félig szabad” megjelölést alkalmazza a magyarországi médiahelyzetre.
101 | Forrás: Média1.hu, Országgyűlés Költségvetési Bizottsága: https://media1.hu/2020/10/20/
mtva-koz media-allami-tamogatas-2021/; https://www.parlament.hu/irom41/13331/13331.pdf
102 | A 229/2018. (XII. 5.) kormányrendelet alapján.
103 | https://telex.hu/kult/2021/03/11/klubradio-frekvencia
104 | Vö: Bátorfy Attila (2017): Az állam foglyul ejtésétől a piac fogvatartásáig. Médiakutató, tavasz-nyár, 7–30. oldal
105 | Például a Mérték Médiaelemző Műhely gyűjtötte ki a kormányhoz hű média térnyerését, lásd: http://mertek.eu/wp-content/uploads/2017/05/MertekFuzetek11-2.pdf.
106 | Forrás: A Kantar aladatai alapján Mérték Médiaelemző Műhely (2019): https://mertek.eu/wp-content/uploads/2020/01/MertekFuzetek17.pdf, 50–51. oldal
107 | Lásd a részletes számításokat: Bátorfy, Attila, & Urbán, Ágnes (2019): State advertising as an instrument of transformation of the media market in Hungary. East European Politics, 36(1),
44–65. oldal. Ez alapján óriási különbségek látszanak: 2017-ben a kormánypárti Origo.hu az internetes szegmensnek juttatott összes állami hirdetésnek a 44,5 százalékát kapta, a még független Index.hu a 4,5 százalékát. A 2015 és 2018 között létezett kormánypárti Magyar Idők pedig a nyomtatott sajtó állami hirdetéseinek 87,5 százalékát fölözte le.
108 | Lásd: https://media1.hu/2019/01/17/unios-panasz-a-magyar-mediarendszer-torzitasa-miatt/
A Mértéknek 2016-ban is volt egy beadványa az uniós versenyhatóság felé, ez a közmédia finanszírozását érintette, de arról sem született még döntés.
109 | Vö: https://atlatszo.hu/2018/07/30/nem-csak-az-allami-a-piaci-hirdeteseket-is-elteriti-a-politika-korrupcioval-atszott-az-ugynoksegi-piac/
110 | „A demokrácia nem lett össztársadalmi érték” – interjú Polyák Gáborral. Magyar Hang.
2021. október 1. 4. oldal
