Miniszterelnök „úr”, még most is a mai események hatása alatt állok. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet egy ember annyira romlott, annyira aljas, mint maga. Mert amit ma műveltek, az túlmutat a politikán, túlmutat a hatalmi harcokon, de még az emberi gonoszság számomra elképzelhető határain is.
Szó szerint meghasad az ember szíve, ahogy látja ezt a hetvennégy éves lelkészt, sokunk mentorát és példaképét, Iványi Gábort a vádlottak padján ülni. Azt az embert, akinek a tekintetéből még ebben a méltatlan helyzetben is csak a szelídség és a végtelen jóság sugárzik.
Hogy lehet valaki annyira velejéig romlott, hogy így bánjon a hazánk egyik legkiválóbb emberével? Hogy van bátorsága bíróság elé citálni, rendőrökkel kísértetni és bűnözőként kezelni azt az embert, aki egész életében mást sem tett, csak adott? Aki akkor nyújtott kezet a nincsteleneknek, amikor maga és a kormánya az út szélére lökte őket? Aki ételt adott az éhezőknek, fedélt a fagyoskodóknak, és emberi szót azoknak, akiket önök levegőnek néztek?
Nézem a képeket erről a tiszteletreméltó, bátor emberről, és arra gondolok: talán még a pokol is kevés lenne önöknek, akik ezt a gyalázatot képesek voltak hideg fejjel elrendelni.
Miféle torz lélek lakik magában, miniszterelnök „úr”? Mi romlott el magában ennyire végzetesen az évek alatt? Hiszen ön is ember, vannak gyerekei, van családja. Tényleg ez okoz önnek örömet? Hogy egy hetvennégy éves lelkészt hurcoltat meg? Ez az ön ereje? Mert én itt nem erőt látok. Hanem a gyávaságnak, a gyűlöletnek és a bosszúvágynak olyan sötét elegyét, amitől minden jóérzésű embernek felfordul a gyomra.
Persze valahol nem csodálkozom. Mert honnan a fenéből is érthetnék maguk a kastélyok és a VIP-páholyok párnázott világából, hogy mit jelentenek azok az értékek, amiket Iványi Gábor képvisel? Hogyan is foghatnák fel önök, mit jelent a krisztusi irgalom és szeretet, amikor önöknél a hit csak egy politikai termék, egy szavazatszerző plecsni, Iványi Gábornak viszont maga a levegővétel. Önök svájci bankszámlákban, Louis Vuitton-táskákban és a rokonok nevére íratott luxusbirtokokban mérik az emberi értéket – ő pedig megmentett sorsokban és a megosztott kenyérben.
Éppen ez az a tükör, amibe nem mernek belenézni: mert az ő kopott kabátja és tiszta tekintete minden nap arra emlékezteti önöket, hogy hiába lopták össze a fél országot, soha, de soha nem lesznek olyan emberek, mint ő.
Ma nemcsak Iványi Gábort ültette a vádlottak padjára, hanem az emberséget, a szolidaritást és a tisztességet is. Ne legyenek kétségei: ahogy a honfitársaink nézték ma ezeket a szívszorító felvételeket, egyetlen gondolat munkált bennük: hogy ezt a megbocsáthatatlan aljasságot soha nem fogják önnek elfelejteni.
Addig nem fogunk nyugodni, amíg nem szolgáltatunk teljes körű, történelmi igazságtételt Iványi Gábornak és az Oltalom üldözött közösségének. Amíg el nem érjük, hogy azok, akik a legfelsőbb szinteken ezt az aljas lejáratóhadjáratot elrendelték, megszervezték és levezényelték, mind el nem nyerik méltó büntetésüket!
Ha esetleg abban reménykedett volna, hogy a közelgő rendszerváltás után megúszhatja ezt a mocsokságot, akkor ki kell hogy ábrándítsam: semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel van jegyezve. Április 12-e után pedig minden el lesz rendezve
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 9-én.
