Péter Magyar ma végleg elbontotta a Karmelitát körülvevő kordonokat. A szégyen rácsai, amelyek egy rettegő, a saját népétől betegesen elzárkózó hatalmat védtek éveken át, ma végre odakerültek, ahová valók: a történelem szemétdombjára.
Amikor néhány éve elkezdtük ezeknek a kordonoknak a bontását, a hatalom cinikusan mosolygott, sokan pedig azt mondták, hogy szélmalomharcot vívunk. De mi újra és újra szembenéztünk a rendőrsorfallal, álltuk a koncepciós eljárásokat, fizettük a több százezres büntetéseket, és diákok ezreivel közösen nyeltük a könnygázt, mert pontosan tudtuk: a hazugság falait addig kell ütni, amíg egyszer és mindenkorra le nem omlanak.
És bár a történelem úgy hozta, hogy a végső csapást végül nem mi vittük be a rendszernek, mélyen hiszek abban, hogy a szabadságért vívott küzdelemben egyetlen mozdulat, egyetlen karakán kiállás sem volt hiábavaló. A kitartó, megalkuvást nem tűrő munka mindig, minden körülmények között meghozza a gyümölcsét. Minden egyes megbontott kordonelem egy-egy szög volt a NER koporsójába, ami lépésről-lépésre elvezetett minket a mai végső győzelemig.
A Karmelita mától újra a magyaroké, a rettegő és elbarikádozott politikusok korszakának pedig végleg leáldozott. Így néz ki az, amikor egy nemzet közösen, kéz a kézben visszaveszi a hazáját.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 15-én.
