Megosztanék veletek néhány élményt az elmúlt negyvennyolc órából, mert elképesztő energiák vannak felszabadulóban március 15-e óta. Akárhova megyek, azt tapasztalom, hogy a szabadság ünnepén megélt, több százezres rendszerváltó tömeg hihetetlen hatással van mindannyiunkra! Soha ennyi bátorságot, szókimondást, felvállalást nem tapasztaltam az emberek részéről, mint vasárnap óta.
Tegnap este egy benzinkútnál, miközben Álmos épp valami édességre próbált rávenni, mindhárom benzinkutas a kasszák mögül a menetről és a választási esélyekről kérdezett engem, miközben folyamatosan pörgött a kiszolgálás. Egyikük még csak óvatosan bizakodott, a másik Orbán ukrajnázó tébolyán hüledezett, a harmadik pedig már nyíltan hirdette a győzelmünket. Olyan érzésem volt, mintha régi, kedves ismerőseimmel beszélgetnék, pedig most találkoztunk először.
Utána elugrottunk Álmosnak egy úszósapkáért, ahol az üzlet biztonsági őre már a belépésnél, széles mosollyal az arcán lépett oda hozzám. Közösen megállapítottuk, hogy “árad a Tisza”, pár hét múlva pedig visszavesszük Magyarországot a politikusbűnözőktől – amire aztán határozottan kezet is ráztunk.
Aztán reggel az óvodában többen is rendszerváltó matricát kértek tőlem. Megígértem nekik, hogy már töltjük újra a készleteket és két marékkal fogom vinni. Olyan szülők kezdtek el őszinte lelkesedéssel politizálni velem, akik korábban hónapokig kerülték a témát.
Mindez persze nem most kezdődött, de március 15-e olyan felszabadulást hozott, amilyet csak az április 12-i rendszerváltó győzelem hozhat majd – csak még nagyobb és még átütőbb erővel. Ezzel együtt ez a március 15-e politikusi pályafutásom egyik legszebb napja volt. A szó szoros értelmében tündöklő emberek ezreivel találkoztam, akik történelmi cselekvésre szánták el magukat. Ragyogtatok, tele pozitív energiákkal, mint akik tizemhat év levegőtlen, pállott, dohos világából végre kiszabadultak a szabad és tiszta ég alá ünnepelni.
Köszönöm azt a tényleg megszámlálhatatlan megerősítő szót, biztatást, ölelést és kézfogást, amit kaptam és folyamatosan kapok tőletek. Mindenekelőtt pedig azt köszönöm, hogy ennyire szeretitek a hazánkat, és készek vagytok elmenni érte a falig – sőt, ha kell, azon túl is. Mert egyetértek Péter Magyarral: ez az utolsó esély, nincsen másik.
Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. március 19-én.