A Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív német napilap „Az orosz beavatkozás mítosza” című cikkében megállapítja, hogy Moszkva beavatkozása a romániai választásokba egyre inkább megkérdőjeleződik. A lap elemzi a bukaresti kormány és Klaus Iohannis elnök népszerűtlenségét is.
Feltűnő, hogy a román elnökválasztást, amelyet az első fordulóban Călin Georgescu nyert meg, és amelyen a kormányjelöltek elbuktak, állítólag Oroszország masszívan manipulálta. Ezzel szemben az egy héttel későbbi parlamenti választásokon, ahol a PSD lett a legerősebb párt, állítólag nem történt manipuláció – írja szerdán megjelent elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Aztán rámutat, hogy egyre többen gondolják Romániában, hogy a 2024-es elnökválasztások első fordulóját nem az orosz befolyás miatt érvénytelenítették, hanem azért, mert az eredmény nem felelt meg a bukaresti politikai elit elvárásainak. A német lap elemzése kitér a román politikai helyzet sajátosságaira, az alkotmánybíróság szerepére, valamint a választók és a politikai elit közötti egyre mélyülő szakadékra is. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a cikkben feltárt összefüggéseket.
Orosz manipuláció vagy belső politikai trükközés?
A FAZ szerint érdemes kérdéseket feltenni az állítólagos orosz befolyás kapcsán. Miért avatkozott volna be a Kreml csak az elnökválasztásokba, miközben a parlamenti választások – amelyek az ország politikai berendezkedése miatt hosszú távon nagyobb jelentőséggel bírnak – érintetlenek maradtak? Románia félprezidenciális köztársaság, ahol az elnöknek bár jelentős hatalma van, a törvényhozási döntéshozásban a parlament dominál. A lap szerint logikusabb lenne azt feltételezni, hogy ha valaki manipulálni akarná a politikai folyamatokat, azt inkább a parlamenti választásokon tenné.
Ehelyett a román politikai elit inkább arra törekedett, hogy a választások körüli botrányt egy külső hatalomnak – jelen esetben Oroszországnak – tulajdonítsa, elterelve a figyelmet saját hibáiról. Az elemzés szerint ez a narratíva azt a célt szolgálja, hogy legitimálja az elnökválasztások érvénytelenítését.
Az elemzés középpontjában a román alkotmánybíróság áll, amely példátlan mértékben avatkozott be az elnökválasztási folyamatba. A cikk részletesen bemutatja a testület több döntését, amelyek sokak szerint túllépték hatáskörét, és aláásták a demokratikus folyamatok integritását.
Az első botrányos döntés Diana-Iovanovici Șoșoacă, a szélsőjobboldali S.O.S. Románia Párt elnökének, a jól ismert euroszkeptikus és oroszbarát jelöltnek a kizárása volt. Az alkotmánybíróság a jelöltet azzal az indokkal zárta ki, hogy nézetei és viselkedése összeegyeztethetetlenek az alkotmány alapértékeivel, a jogállamiság és a demokrácia eszméivel. Bár a döntés célja a szélsőségek elleni fellépés volt, sokan bírálták, hogy a bíróság politikai állásfoglalás alapján járt el, nem pedig a választási törvény előírásai szerint.
A lap hosszan idézi Kuti Csongor, marosvásárhelyi alkotmányjogász okfejtését, aki szerint ez a lépés sérti a politikai jogokat, mivel a jelöltek kizárására kizárólag büntetőítélet alapján lenne jogi lehetőség. A Velencei Bizottság választási ajánlásai is hangsúlyozzák, hogy politikai jogokat csak súlyos bűncselekmények miatt lehet felfüggeszteni. „Megmagyarázhatatlan és a jogállamiság elveivel ellentétes, hogy az egész választási folyamatot érintő szabálytalanságok és törvénytelenségek meglétéről csak a választások első fordulója után tájékoztatták a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot” – írja Kuti.
Ugyanilyen megmagyarázhatatlan az is, hogy a Iohannis vezette tanács csak azután hozta nyilvánosságra a szolgálatoktól származó információkat, hogy az alkotmánybíróság eredetileg érvényesnek nyilvánította a választási eredményeket – írja a FAZ.
Segíthetett, hogy a PSD-nek hagyományosan sok régi ismerőse van az alkotmánybíróság soraiban, például annak az elnöke, Marian Enache – írja a német lap, amely kitér a Securitate-hoz fűződő kapcsolataira, amelyek egy azóta eltűnt beszervezési dossziéból derülnek ki.
Kuti szerint a CCR hatásköre a választási törvények szerint korlátozott, és elsősorban az elnökválasztási folyamat törvényességének felügyeletére vonatkozik. Azonban a bíróság 2019-es döntése (No. 66/2019) óta a testület kiterjesztette hatáskörét, és implicit jogot formált arra, hogy az egész választási folyamatot felülvizsgálja olyan esetekben, amikor más jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre. Ez a hatásköri bővítés azonban számos problémát vet fel.
A következő vitatott lépés – számol be a FAZ – a szavazatok teljes körű újraszámlálásának elrendelése volt. Az alkotmánybíróság döntése logisztikai káoszt okozott, mivel az újraszámlálást párhuzamosan kellett megszervezni a parlamenti választások előkészületeivel. A választási törvény szerint a testületnek 24 órán belül kellene megerősítenie az eredményeket, de az újraszámlálás késése miatt ez az időkeret tarthatatlanná vált. A bíróság végül december 2-ig hosszabbította meg a határidőt, ami tovább bonyolította a helyzetet, mivel a parlamenti választásokra december 1-jén került sor.
A legnagyobb botrányt azonban az alkotmánybíróság december 6-i döntése váltotta ki, amely az egész elnökválasztási folyamatot érvénytelenítette. A döntés alapját titkosszolgálati jelentések képezték, amelyek szerint az online kampány során szabálytalanságok történtek, és külföldi beavatkozás is gyanítható. Az elemzés szerint azonban sem az alkotmány, sem a választási törvény nem ad jogalapot a teljes választási folyamat érvénytelenítésére. A döntés túllépte az alkotmánybíróság hatáskörét, mivel a törvény csak egyes fordulók érvénytelenítését teszi lehetővé.
Az alkotmánybíróság és a választási hatóság politikai befolyásoltsága
A FAZ elemzése rámutat a román politikai elit hibáira is, amelyek hozzájárultak a választások körüli botrány kialakulásához. A Szociáldemokrata Párt (PSD) például arra törekedett, hogy egy radikális jobboldali jelöltet állítson szembe a második fordulóban, akit a választók túlnyomó többsége elutasított volna. Ez a taktika azonban visszafelé sült el, mivel a választók elégedetlensége a hagyományos politikai pártokkal szemben erősebb volt, mint amit a pártvezetők feltételeztek.
A cikk külön kiemeli az intézményi válságot, amely az állami szervek politikai befolyásoltságából fakad. Például az alkotmánybíróság elnöke, a korábban már említett Marian Enache politikai karriert is befutott a PSD parlamenti képviselőjeként. Ez a kapcsolat különösen problematikus, mivel az alkotmánybíróság éppen a PSD politikai érdekeit érintő kérdésekben hozott vitatott döntéseket, köztük a 2024-es választások érvénytelenítését is.
A német lap szerint Enache korábban szoros kapcsolatban állt a kommunista rendszer titkosszolgálatával, a Securitatéval is. Bár a titkosszolgálati dossziéja részletei rejtélyes módon eltűntek, ennek létezése már önmagában is gyanút kelt. Enache az 1990-es évek elején Ion Iliescu tanácsadója is volt, aki „megkönnyítette a régi kommunista struktúrákból származó emberek beszivárgását az új államba, amelyben nem ritkák azok az életrajzok, amelyek a Securitate köreiben kezdődnek és befolyásos pozíciókba vezetnek”.
Enache döntései, mint például a 2024-es választások érvénytelenítése, gyakran találkoznak a PSD politikai érdekeivel. Ez a kritikusok szerint azt mutatja, hogy Enache nem képes független döntéshozatalra, ami az alkotmánybíróság egyik alapvető funkciója lenne. Az ilyen döntések nemcsak jogi értelemben aggályosak, hanem hosszú távon káros precedenseket teremthetnek a demokrácia számára.
Hasonló problémák merültek fel az Állandó Választási Hatóság vezetője, Toni Greblă esetében is. Ezzel kapcsolatban a napilap idézi Snoop riporterét, Cristian Andreit, aki megjegyzi, hogy Georgescu csak azért úszta meg azt az állítást, hogy egyetlen fillért sem költött a kampányára, mert az Állandó Választási Hatóság eltitkolta ezt az információt a sajtó és a nyilvánosság elől. Hogyan egyeztethető össze ez azzal a ténnyel, hogy Greblă 2022 végén egy zártkörű partin vett részt Georgescuhoz közel álló személyekkel – kérdezi a lap.
„Iohannis úgy kormányzott, mint egy uralkodó”
A FAZ végkövetkeztetése szerint a román társadalomban egyre mélyül a harag és az elégedetlenség a politikai elittel szemben. A választók úgy érzik, hogy az érvénytelenítés valódi oka nem a külső beavatkozás volt, hanem az, hogy az eredmények nem feleltek meg a hatalmon lévők érdekeinek.
A FAZ Oliver Jens Schmitt történésszel, Románia-ismerővel is beszélt többek között Klaus Iohannis népszerűségének hiányáról. Szerinte az elnököt azért büntették, mert koalíciót kötött a PSD-vel, és kirúgta a reformer erőket a kormányból.
De a közvéleményt felháborította az életmódja és az is, ahogyan megszervezte hivatali idejét, annak „minden pompájával és luxusával” – drága magánrepülőgépeken való repülések, leendő rezidenciájának pazarló felújítása és az adófizetők pénzével való gazdálkodás átláthatóságának teljes hiánya.
Úgy viselkedett, mint egy uralkodó – mondja Schmitt.
A történész arra is kíváncsi, hogy Iohannis miért jelentette ki először, hogy az elnökválasztáson nem voltak szabálytalanságokra utaló jelek, hogy aztán néhány nappal később ennek az ellenkezőjét állítsa? Hogyan lehetséges, hogy a szolgálatoknak tudomása volt a választási kampánnyal kapcsolatos, nyilvánvalóan rosszindulatú külföldi tevékenységről, de csak a választások után tájékoztattak erről? És mennyire megbízhatóak a döntő orosz szerepre utaló jelek?
„Elvileg csak nagyon általánosságban beszél a külföldi hírszerzés Oroszországról” – összegez Schmitt, aki azt javasolja, hogy Georgescu sikerének okait ne csak Oroszországban – hanem Romániában is – keressük.
