Sietek megvallani, hogy nemrégiben dedikált hanglemezt kaptam egy fiatal népdalénekesnőtől, s meghallgatván, azonnal titkos szerelemre gyulladtam. Ez a tavasz, vagy mi teszi: kiszivárogni engedem tollam alól az intimitást, abban a reményben, hogy közérdekűbb dolgok is szivárognak véle. Ugyanis onnan dobog ez a szerelem, ahonnan a még élő magyar népdal legősibb hangja: Csángóföld szívéből. Én nem tudom, hogy errefelé ki hallott Faragó Lauráról; a nagyvilágban bizonyára sokan. Ő volt ugyanis, aki az elmúlt esztendőben a Skóciában megrendezett nemzetközi folklórfesztiválon első díjat nyert – csángó népdalokkal. Hogy miért éppen csángó népdalokkal, azt talán a nyájak is megmondhatnák, kik a vályú helyett el-elfogyó tiszta hegyi patakokra mennek.
S én mégis töprenkedem azon, hogy abban a fösvény hírű Skóciában miként adódott ez a nagy-nagy tisztesség. Bizonyára az interpretálás magas művészi foka tette, bizonyára elsősorban az. De úgy látszik, a népek kórusából kihallatszik még az az ősi dallamvilág is, mely a Mária-siralom hétszáz éves nyelvén még tündököl.
Az én korosztályomat nem kényeztették ezzel a kultúrával, így hát nem is riasztották el tőle. Fülem van még meghallani, hogy Moldovában, a népi művészet évszázados csángó-román ölelkezéséből ha nem születik is új s új gyermek, de kölcsön-ízekkel gyarapszik, s a Halotti Beszéd nyelvi fenségéből is csendül valami.
S ez a hang, ha el-eltünedezik is, nem vész el könnyen. A csángó etnikumnak például nemcsak élő folklórja van, de írásművelő népköltője is, ki magyarul, románul egyaránt versel, a nadzs füld küldiké-nek tartja szülőföldjét, s erősen fogadkozik, hogy Innend nem menek ha ippend kergetnek/ lénekelem – új léletit nípemnek.
Bejártam keresésére a kerek Moldovát, nyilvánosan, folyóiratban érdeklődtem utána, s érdeklődő jegyzetem még napvilágot sem látott, máris hozta a hírt Lakatos Demeter szabófalvi népköltőről Beke György, fokozottabb érdeklődésre ingerlő interjút közölve a Falvak Dolgozó Népében. Moldovának sziép tájaind „megkerült“ hát ő is.
Aztán meg Miklós Gyurkáné Szályka Rózsáék gyönyörűséges balladái is egybegyűltek Kallós Zoltán Balladák könyvében, alászállhatunk mélységeikbe. A Szeret melletti tűzhelyeken is fel-felparázslik még hamu alól az ének, s nem kell Skóciáig mennünk, hogy meghallói lehessünk.
Megjelent A Hét II. évfolyama 13. számában, 1971. március 26-án.