Múltkorjában itthoni író–olvasó találkozóval kapcsolatos tapasztalatomról szólottam; kellemesen lep meg, hogy soraimra máris válasz érkezett. Azt kérdi az idefigyelő gyergyóremetei érdeklődő, hogy ha egy kis székelyföldi faluban az olvasókkal való találkozás olyan élményt jelent, milyen érzés lehet valahol a nagyvilágban, óperencián túli nagyvárosban, például New Yorkban találkozni velük? Sietek a megválaszolással: élményt ugyancsak rendkívülit jelent, de jellegében egészen másat.
Két esztendővel ezelőtt a New York-i Magyar Book meghívására Kányádi Sándorral, Sütő Andrással, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel amerikai felolvasókörúton vettünk részt. Megfordultunk az Egyesült Államok keleti részének nagyobb városaiban, tizenhét estet tartva New Yorkban, Clevelandban, Detroitban, Chicagóban, Buffalóban, Washingtonban, Miamiban, a kanadai Torontóban és Montrealban, természetesen: magyar anyanyelvű közönség számára. Kányádi Sándor, ki indulásunk előtt Ditróban találkozott olvasóival, utunk során gyakran emlegette, milyen érdekes, hogy mi világhosszán a Ditrótól oly távoli Detroitban is a romániai magyar irodalom iránt érdeklődő barátokkal szembesülhetünk, hogy itt is figyelő szempárokkal telnek meg az előadótermek. Persze, jól tudjuk, hogy ez a közönség mennyire más, mint az otthoni, s azt is, hogy az érdeklődés elsősorban nem a távoli ismeretlenségből felbukkanó írók személyének szól, hiszen New York-i estünkre érkező, a 82-es utca körül keringő, autóiknak parkoló helyet kereső magyarok sem fekszenek minden este a mi könyveinkkel, úgy hiszem. Az érdeklődés elsősorban a szülőföldnek szól, melyet a sors kényszerítő körülményei folytán vagy önszántukból hajdan odahagytak.
Közönségünk másik része a szép szóra szomjazók közül verbuválódott, kik a technikai civilizáció és magányosodé lélek korában igazán nem számíthatóak az átlag amerikaiak közé. S mi hiába repültünk Európától kilenc órát őhozzájuk, majd minden találkozó alkalmával úgy éreztük, ők kerestek fel bennünket. Floridában, tampai estünkön például sok olyan barátunkkal ismerkedtünk meg, kik déli órákban ültek kocsiba, hogy estünkre elérjenek, s találkozónk után máris száguldottak hazafelé, hogy másnap munkába állhassanak.
Azt hiszem, a kérdésre máris válaszoltam, a különbség talán e szűk szavakból is érzékelhető. Idehaza az író, ha találkozni óhajt olvasóival, egy fészekben, együtt találja népét, s nagyon szeretné, hogy ez mindig így legyen.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 11. számában, 1975. március 14-én.