Sürgető gondom támadt. S lévén, hogy az időnként nagy nehezen megjelenő Igaz Szón kívül, melynek alkalmazottja vagyok, csupán hozzátok fűznek szorosabb munkatársi szálak, reményt látok arra, hogy e gondból, nagyon fürgén, a nyilvánosság előtt ügyet kerekítsünk.
Arról van szó, hogy az elmúlt esztendő végén megjelent a Kriterion gondozásában Király László Kék farkasok című regénye. Én ezt a könyvet elolvastam, és anélkül, hogy igényt tartanék ítészi hitelre, meggyőződésem, hogy Sütő és Bálint Tibor könyvei mellett elmúlt éveink legrangosabb társadalmi regényét kellene üdvözölnünk benne. Olvasói tapasztalataim szerint ugyanis a konszolidáció éveinek ily drámai, emberi hangulatát nálunk még nemigen festették, a szétzilált és új egységgé összeálló falu, vidék nem nézett még ennyire őszintén, meghatározóan értelmiségivé váló fiai szemébe, mint a Kék farkasokban.
Zsigerekig hatóan szociálisnak, fontosnak tartom épp ezért e könyvet, erőt kuporgatónak eszmélésünkhöz. És több mint két hónapja pályatársi nemes irigységgel, várakozással figyelem az irodalmi sajtót: mikor kezdenek dorombolni a recenzens macskák, fegyvereiket csörtetni a polémia lovagjai? És semmi nesz, barátaim, alig valami nesz.
Múlt héten közölt ugyan az Utunk egy röpke csevegést e könyv kapcsán, de különben mély, szívósnak tűnő csend. Jóltartott kritikus gárdánk van, egymást verik le lábukról bizonygatni, mennyire szívügyük a romániai magyar irodalom, de elolvasni könyveinket ők is lassacskán csak szerkesztői felkérésre hajlandóak. Nos, ez kissé bánt. Két hónapja úton-útfélen agrármérnökökkel, földművesekkel, középiskolás diákokkal, orvosokkal beszélgetek Király regényéről, de „szakmai“ intuícióval még nem találkoztam a „megnyilvánulásban“.
Ezért írok most Nektek, forduljatok szerkesztőként hozzájuk, udvaroljatok, gazsuláljatok, ígérjetek felemelt honoráriumot, méltóztassanak megszólalni olyan ügyben, mely nem csupán egy írókollégánk siker- vagy sikertelenség-élményét jelentheti, de sok köze lenne hazai magyar regényírásunk jelenéhez és jövőjéhez.
Azt hiszem, sejtitek: nemcsak a Király regényéről van szó. Igaz és szép szót becsülő mindannyiunk: írók, szerkesztők, olvasók jó vagy rossz, de mindenképp pontos megfogalmazásra szoruló közérzetéről.
Üdvözöl barátsággal: Farkas Árpád
Sepsiszentgyörgy, 1973. március 2.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 11. számában, 1973. március 16-án.