A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

Balogh S. Éva

Ez a cikk először 2021. szeptember 4 -én, szombaton jelent meg a nemzetközi katolikus hírlapban, a Tabletben. Az 1840 -ben alapított Tablet a világ egyik legrégebbi katolikus folyóirata, és a liberális katolikus vélemény vezető hangja a világban. A cikket engedéllyel közöljük.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten még nem kezdődött el, Ferenc pápa pedig csak szeptember 12-én reggel mondja el az ünnepi záró misét. De az eseményre való felkészülés már elkezdődött. Augusztus 22-én, vasárnap, a nyugat-magyarországi Balatonfüreden, ebben tóparti városban, 80 mérföldnyire a fővárostól, óriási keresztet állítottak fel ennek az alkalomnak a tiszteletére – az elsőt a huszonegy közül, amelyet a kormány költségén állítottak fel az országban.

Miután Böjte Csaba az ismert ferences testvér megáldotta a keresztet, Zámbó Péter államtitkár azt mondta a bámészkodóknak, hogy a keresztek „emlékeztetni fognak minket összetartozásunkra, magyarságunkra”. Úgy tűnt, hogy Jézus Krisztus áldozatos halálát az egész emberiségért átmenetileg figyelmen kívül hagyták. A jól finanszírozott esemény és a környező nacionalista retorika érzékenyen szimbolizálja azt a „politikai kereszténységet”, amely most a Fideszre jellemző, amely elsöprő győzelme és a 2010-es általános választásokon a hatalomba való visszatérés óta uralja a magyar politikát.

Orbán Viktor miniszterelnök migránsokkal szembeni ellenségeskedése és konok retorikája a szíriai muszlim menekültek befogadása ellen, valamint Magyarországnak a „keresztény Európa védelmezőjeként” való pozicionálása sok megfigyelő számára cinikus opportunizmusnak tűnik. Miközben Orbán nevesítette kormányzási koncepcióját, egyre gyakrabban alkalmazott keresztényfogalmakat, az „illiberális demokráciáról” áttért a „keresztény demokráciára”, utóbb pedig a „keresztény szabadságra”. Urfi Péter, a 444 nevű független magyar hírportál újságírója azt mondta nekem: „A kormány belpolitikai kommunikációjában a hit a középpontban, nem pedig a periférián áll.” Urfi véleményét osztja Krekó Péter, a Political Capital budapesti agytröszt igazgatója. A Fidesz politikai üzenete és  menetrendje szerinte „a fogalmak egymásba fonódó hármasságán nyugszik: hit, család és nemzet”.

Ez a hármasság szó szerint nagylelkű anyagi támogatást jelent az egyházak, a gyermekvállalást vállaló házaspárok és a szomszédos államokban élő magyarok számára. Ez utóbbi kettő régóta prioritást élvez az egyházi vezetők számára, és a kormányzati támogatás megerősíti a papok és a politikusok közötti köteléket. A Fidesz 2011-es „húsvéti alkotmánya” elismerte „a kereszténység szerepét a nemzet megőrzésében”. A 2018-as módosítás azt írja elő, hogy „Magyarország keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. 2010 óta a kormány több mint 3000 imahely építését vagy helyreállítását fizette. Az állami szervezet nagy elemei, különösen a szociális ellátás és oktatás esetében, az egyházakhoz kerültek. Hivatalosan az egyházi iskolák kétszeres finanszírozásban részesülnek, mint a világi iskolák, de a tényleges arány 3:1.

2010 óta megduplázódott az egyházi iskolák száma. 2020-ban a járvány közepén 285 millió euró összegű, diszkrecionális támogatást folyósítottak a vallási intézményeknek, míg további 140 millió eurót fecskendeztek be Magyarország nehézségekkel küzdő állami egészségügyi rendszerébe.

Az egyházaknak szánt források növekedése ellentétben áll Magyarország lecsúszásával néhány jelentős globális mutatóban. Magyarország most a Bulgária és Románia után az EU legkorruptabb országa a Transparency International korrupciós  indexében, és a valaha volt legerősebb eséssel büszkélkedhet, és két egész kategóriát rontott – a 2005-ös „konszolidált demokráciárólól” a mai „hibrid rendszerig” – a politikai jogok és a polgári szabadságjogok globális rangsorában a Freedom House demokráciafelügyelet értékelése szerint.

A Fidesz nagylelkűsége az egyházak iránt figyelemre méltó, tekintettel a máshol Európában tapasztalható szekularizációs tendenciákra, és még inkább a párt saját előzményeire. A nyolcvanas évek végén a  világi ifjúsági mozgalomból született Fidesz korai álláspontja fanyaran antiklerikális volt. A demokráciába való átmenet éveiben a fideszes képviselők nemcsak a kommunista kormány által a negyvenes években lefoglalt egyházi vagyon visszaállítása ellen szavaztak, hanem  “térdre, csuhásokkal” hergelték a kereszténydemokrata kollégákat az országgyűlésben. Az akkor még Fidesz-közeli Magyar Narancs hetilap II. János Pál 1991-es látogatását a „Cápa látogatása” címmel köszöntötte: a pápa és a cápa  rímel magyarul.

Csak amikor a Fidesz jobbra húzott a kilencvenes évek közepén – a konzervatív szavazóknak udvarolva-, akkor kezdte meg az udvartlást a katolikus és protestáns vezetőknek is . Időbe telt, amíg a püspökök és más keresztény vezetők legyőzték gyanújukat, de az MSZP (a kommunisták utódjának tekintett szocialista párt, amely alatt az egyházak évtizedek óta szenvedtek) folyamatos ébersége végső soron döntőbbnek bizonyult, mint a Fidesz iránti aggályok. ifjúkori antiklerikalizmus rövid időszaka miatt. A katolikus püspökök az 1998-as választásokhoz közeledve az 1998 -as húsvéti lelkipásztori levelükben alig kódolt nyelven terelték el a híveket a kis Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) támogatásától, amelynek katolikus gyökerei voltak, a Fidesz felé. Ez húzta át  pártot a győzelmi vonalon. A Fidesz 1991-es ellenségeskedése a pápa látogatása iránti megfordult, és Orbán nem sokkal hivatalba lépése után utazást tett a Vatikánba. Ezt követően Orbán személyes kapcsolatai a katolikus hierarchiával némi turbulenciát szenvedtek, ami Magyarország szektás megosztottságából, a Fidesz gyakorlatias vallási megközelítésének gyanújából fakad. „A Fidesz vezetői meglehetősen szemtelenek, sőt tiszteletlenek is , amikor katolikus püspökökkel tárgyalnak” – mondta nekem Reichert János, a Magyar Hang című hetilap vallási rovatának kommentátora. Kulturális szakadék van: a Fidesz legfelsőbb szintje, beleértve Orbánt is, túlnyomórészt a történelmi, ha vallást nem is gyakorló, protestáns családokból származik – konkrétan Magyarország jelentős református kisebbségéből. Ez a háttér talán a Fidesz fiatal éveinek antiklerikális magatartásának is az oka.

A magyar reformátusok (a lakosság 12 százaléka, míg a 2011-es népszámlálás szerint katolikusnak vallotta magát 40 százalék), hagyományosan aránytalanul kiemelkedő szerepet töltöttek be az ország politikai vezetésében, és hatással voltak a nemzeti identitásra a megkésett ellenreformáció előtt, amikor a Habsburgok alatt megváltoztatták az ország vallási egyensúlyát. A kálvinizmus volt a magyar önismeret legfontosabb hordozója az oszmán és az osztrák uralom időszakában. A református kereszténység ma is „magyar vallásnak” tekinti magát. Ez az örökség áll a Fidesz alkotmányának deklarációja mögött, amely kiemeli „a kereszténységnek a nemzet  megőrzésben betöltött szerepét”.

Orbán 2012-től 2018-ig az emberi erőforrások „szuperminisztériumát” (oktatással, egészséggel, kultúrával és szociálpolitikával van megbízva) lelki mentora, Balog Zoltán lelkész-politikusnak adta, aki most visszavonult az élvonalbeli politikától, és nemrég választották meg elnöküké a református egyház püspökei. Mikola István volt egészségügyi miniszter szerint a minisztérium küldetése az volt, hogy „egy új típusú embert” hozzon létre, ez a megfogalmazás ironikusan emlékeztet a kommunizmus „homo sovieticusára”.

Ebben az összefüggésben a Fidesznek az utóbbi időkben a Kereszténydemokrata Néppárttal kötött szövetsége és összefonódása – a kettőt „Fidesz-KDNP”-ként emlegetik – hidat kínál a katolikus hierarchia és a választók egy része között. Bár a KDNP vezetője és miniszterelnök-helyettese, Semjén Zsolt büszkén írja, mondja pártjáról, hogy az a „magyarországi katolikus egyház politikai karja”, ezt az állítást hevesen vitatják. Reichert János ezt mondta nekem: „Nem hiszem, hogy a [KDNP] manapság jelentős támogatást élvezne a hívek körében – és a püspökök többsége sohasem lelkesedett érte.” A KDNP-ből hiányzik az önállóság, és pusztán arra szolgál, hogy „ katolikus kulturális” fényt kölcsönözzön a Fidesz márkának. Ugyanez az opportunizmus állhat a nagylelkű templomépítési program mögött is. „A Fidesz többsége nagyon vékony jégen nyugszik” – jegyzi meg Reichert. „Egy 9,7 milliós országban, talán ha 1,6 millió szavazója van, akik számára fontos a„ keresztény identitás ”, akkor erre érdemes odafigyelni.”

Az anyagi támogatás nyújtása az egyházi épületekhez annak a jele, hogy tiszteletben tartasz valamit, ami fontos a szavazók identitása és értékei szempontjából. De ahogy Urfi Péter meséli: „Néhány pap titokban frusztrált, hogy ennyi kormányzati pénz jut a templomokra, az épületekre, és most a látogatóközpontokra, nem pedig oktatási vagy ifjúsági programokra.” Ahogyan szomorúan megjegyzik, a választások idején nem lehet nyomatékosabb érvet mutatni a szavazóknak, mint egy új, ütőképes egyházi iskolát vagy tantermet.

A templomba járó és a névleges keresztények közötti különbség néha nyílt nézeteltérésekhez vezet a püspökök és a kormány között, különösen az “életpárti” kérdésekben. Annak ellenére, hogy alkotmányosan elismerték, hogy „az élet a fogantatástól kezdődik”, a Fidesz, ellentétben a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párttal, fenntartotta a kommunista időszak liberális abortusztörvényeit, tükrözve a közhangulatot. Amikor a Fidesz bejelentette, hogy államosítja Magyarország IVF klinikáit a születési ráta növelésére irányuló törekvése részeként, Veres András püspök, a magyar katolikus püspöki konferencia elnöke ellenezte a lépést, de az így is megtörtént.

Az egyháznak még kisebb sikerei voltak más területek kormányzati politikájának befolyásolásában. A kormány 2012-es döntése a kötelező hitoktatás bevezetéséről az állami iskolákban a magyar prímásérsek, Erdő Péter bíboros kifogásai miatt született, aki aggodalmát fejezte ki – mivel ez indokoltnak bizonyult -, hogy az önkéntes egyházi alapú ifjúsági tevékenységekben való részvétel emiatt szenved. Erdő bíboros következetesen bírálta a kormány által kinevezett tisztségviselők által a kötelező  tananyaghoz készített oktatási anyagok rossz minőségét is.

Bár az egyházi vezetők fel-felszólaltak ezekben a kérdésekben, más területeken  furcsán hallgattak, beleértve a kormány haveri alapon való működését, a szabad sajtó megfojtására tett kísérleteket, a választási rendszer manipulálását és a jogállamiság folyamatos erodálódását; sőt zúgolódás nélkül tudomásul vették a hajléktalanság kriminalizálását az alkotmány mellékletében is . Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely gyakorló katolikus és független polgármestere szerint azonban: „Néha többet lehet mondani egy püspök álláspontjáról abból, amit nem mond, mint amit tesz.”

A  kormányzati papagáj retorika elutasítása lelkiismereti kérdés lehet. Egy pap azt mondta nekem: „Néha a helyzet furcsa döntésekhez vezet számomra, például nem említem meg a„ családot ”a prédikációkban – még a Szent Család ünnepén sem -, mert a kormány annyira átvette ezt a fogalmat, én pedig nem nem gondolom, hogy az egyháznak politizálnia kellene. ” A katolikus püspököket kellemetlen helyzetbe hozzák a Ferenc pápa elleni összehangolt támadások a Fidesz által ellenőrzött médiában. Ezek időszakosan fordulnak elő 2015 óta, amióta Ferenc és Orbán élesen ellentétes megközelítéseket alkalmaztak a migránsok és menekült válság kérdésében. A legpofátlanabb támadást a pápa ellen egy fideszes alapító tag és hosszú távú Orbán-bizalmas, Bayer Zsolt intézte. Ferenc pápát „szenilis öreg bolondnak” és „ostoba politikai vélemények” szállítójának minősítette, aki összejátszik Soros Györggyel és Gyurcsány Ferenccel (volt MSZP -s miniszterelnökkel).

A katolikus média néha visszaszól, de Magyarország autoriter irányú sodródásának kritikáját a Fidesz alatt a laikus értelmiség vállalta: a püspökök „nem rendelkeznek valódi kommunikációs stratégiával” – mondja Reichert. Görföl Tibor, a Budapest melletti Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója szerint: „Sok katolikus értelmiségi vett részt a júniusi tüntetésen a Fudan Egyetem új budapesti  campusának tervezett létrehozása ellen.” A sanghaji székhelyű Fudan Egyetem szorosan kötődik a Kínai Kommunista Párthoz. Orbán, miután korábban kiszorította Budapestről a Közép-európai Egyetemet az egyetemi szabadság elleni kirívó támadásnak tekintett lépéssel, szívesen hozná Fudan tengerentúli campusát Magyarországra (1,5 milliárd eurós  állami költségvetésből).

Tavaly januárban a tekintélyes budapesti piarista gimnázium laikus tanárai ökumenikus petíciót rendeztek. Több mint ezer aláírást gyűjtöttek össze, nem csak más katolikus iskolák, hanem evangélikus, magyar református, baptista és zsidó iskolák tanáraitól is. Tiltakoztak a kormány  tantervi reformjai ellen. Balogh Éva, a Hungarian Spektrum szerkesztője szerint a tanárok álláspontja figyelemre méltó volt „abban az időben, amikor az emberek többsége, ismerve az Orbán-rendszer bosszúállását, inkább névtelen marad, és nem hívja fel magára a figyelmet”. A petícióról információt tettek közzé a Magyar Kurírban – a katolikus püspökök hírszolgálatán -, de két órával később ez rejtélyes módon eltűnt.

Reichert azt állítja, az a tény, hogy a Fidesz  intézményeket adott át az egyháznak  „csapda volt, a függőség létrehozásának és az erkölcsi tanúságtétel elfojtásának módja”. Az Egyház azzal, hogy vállalta az iskolák és szociális szolgáltatások irányításáért és az ezek működtetéséhez szükséges pénzért való felelősséget, megpróbálta visszaszerezni azt a társadalmi befolyást, amelyet 1949 előtt élvezett, de a kommunizmus előtti időkkel ellentétben az Egyháznak ma már nincsenek önálló jövedelemtermelő eszközei (mint például földjei, ingatlanjai és befektetései) a munkájának finanszírozására. Az állami támogatástól függ az új épületek és szolgáltatások fenntartása, amelyek létfontosságúvá váltak morálja és tekintélye szempontjából. Az építőipar a korrupció kulcsfontosságú helyszíne, és a kormány mentesítette az egyházat a szokásos számviteli szabályok és az átláthatósági követelmények alól a közpénzek felhasználásával kapcsolatban. Az aggodalom azt sugallja, hogy az Egyházat olyan ügyletekbe vonhatják, amelyeket később megbán majd.

Mindez bonyolult hátterét képezi a pápai látogatásnak. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust nagymértékben támogatja a kormány, és Reichert azt mondja: „Nehéz azt gondolni, hogy a kormánynak nincs célja a kongresszussal kapcsolatban.” De hozzáteszi: „Ettől függetlenül nem tehetek róla, hogy egy kicsit meg is ijeszti  őket. A Fideszt nagyon aggasztja, hogy mit mondhat a Szentatya, amikor ide látogat. ”

2021. szeptember 5.

Balogh S. Éva blogbejegyzései magyar nyelven is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/oldalom

Forrás: Újnépszabadság