Egy vita margójára
A Revista de filozofie nemrégiben kerekasztalvitát rendezett a tizenkettedik osztályos filozófia-tankönyvről. A vitatkozó felek egyöntetűen megállapították, hogy a tankönyv nem felel meg a filozófiaoktatás korszerű követelményeinek.
Nincs szándékomban ismertetni a kritikai észrevételeket, ehelyett inkább a feladatokra szeretném felhívni a figyelmet. Mindenekelőtt a korszerű filozófiaoktatás nem kizárólag tankönyvkérdés! Miért tanítunk filozófiát a középiskolában? Látszólag banális a kérdés, mert egy közepes képzettségű káder is kapásból tud válaszolni, amúgy előrángatja a jól begyakorolt választ.
Éppen e válaszok maximalizmusával van baj, a felületes ítélkezéssel. A tankönyv is így készült, kétszázötven oldalon mindent el akar mondani a marxista filozófiáról és társadalomtudományról. Kijelentő mondatokba foglalva. Nem hiszem, hogy valaki együltében ötven oldalnál többet el tudna olvasni. A marxista filozófia lényege hiányzik belőle, a jelenségek totális vizsgálatának dialektikája.
Nem mondok újat, de a vita arra késztet, hogy megismételtem, a dialektikáról lehet írni antidilektikusan is. Aki nem hiszi, vegye a kezébe a tankönyvet, ne sajnálja az időt és olvasson el egy leckét (például a fejlődésről szóló részt). A középiskolában nem lehet és nem kell az egész marxista filozófiát megtanítani! Ez éppen olyan képtelen vállalkozás, mint a Himaláját kalapban elhordani.
Mi az, amit meg kell tanítani filozófiából? A válasz a középiskolai filozófiaoktatás kulcskérdése. Egy mondatban foglalnám össze: a fiatalokat meg kell tanítani a marxista gondolkodásmódra. Ezért az új tankönyv szerzőinek semmi szín alatt nem szabad arra törekedniük, hogy a filozófia kicsinyített mását adják a középiskolások kezébe. Ez azonban nem zárja ki a tankönyv tartalmi bővítését, új leckék bevételét, a meglevők átrendezését, új szempontú átírását.
A következő tanévtől már a XI. osztályban fogjuk tanítani a filozófiát. A módosítás lehetővé teszi, hogy egész tanévben a marxista filozófia oktatásával foglalkozzunk. Munkánkat az is könnyíti, hogy a tudományos szocializmust a X. osztályban tanítjuk, így a tanulók társadalomtudományi előképzettséggel kerülnek a XI. osztályba. (Az egyetemes történelem – ókor, középkor, újkor – kiiktatása miatt viszont félő, hogy a társadalomtudomány és a filozófia bizonyos mértékben „kötőanyag” nélkül marad.) Előttünk áll tehát a feladat: mit és hogyan tanítsunk filozófiából a középiskola XI. osztályában?
Kezdjük a legidőszerűbb feladattal, a mit tanítsunk kérdésével. A rendelkezésre álló órák közül többet kell fordítani a filozófiatörténet tanulmányozására. Eddig felületesen tanítottuk a filozófiatörténetet, alig öt-hat órát szántunk rá. A leckék adatokat és összegező megállapításokat tartalmaztak.
Mi a teendő? Legalább húsz-huszonöt órában kellene előadni a filozófiatörténetet, mintegy eszmetörténeti bevezetőként a marxista filozófia megértéséhez – a dialógus jegyében. A dialógust szeretném kiemelni, mert mit sem ér az olyan filozófiatörténet, amely a filozófia kérdéseit elvont történelmi síkban tárgyalja. Azokra az irányzatokra és gondolkodókra kell összpontosítani az oktatást, akik napjainkban is jelen vannak az ideológiai harcban. Természetesen nem hanyagolhatjuk el azokat a fontos történeti korszakokat sem, amelyek az emberi gondolkodás kiemelkedő évtizedei voltak. Gondolok itt elsősorban az ókori görög, indiai, kínai filozófiára. Az utóbbit különösen fontosnak tartom, mert az Európa-centrikus beállítottság egyoldalúságot eredményez. Korunk civilizációjának megértéséhez hozzátartozik az előzmények ismerete.
A használatban levő tankönyv felületesen foglalkozik a XIX. és XX. századi polgári filozófiával. A német klasszikusokkal – Hegel, Feurbach – lezárta ezt a fejezetet. Csak az utolsó lecke – A jelenkori ideológiai harc – lexikális felsorolásából értesült a tanuló a XX. század irányzatairól. Egyetlen órában azonban nem lehet „elintézni” a modern filozófiát. Ehhez hozzá kell tegyük, hogy az érdeklődő naponta találkozik (folyóiratokban és a tömeghírközlő eszközök csatornáin) korunk gondolkodásának és életérzésének kérdéseivel. Nincs olyan fiatal, aki ne olvasott vagy ne látott volna abszurd drámát, absztrakt műalkotást, ne hallgatott volna modern zenét. E rövid helyzetkép alapján is megfogalmazható a középiskolai filozófiaoktatás legfőbb fogyatékossága: a társadalmi jelenségek, a társadalom-tudományi gondolkozás, a modern művészet irányzatainak eszmei értelmezését és megértését nehezítette meg. Ezért tartom szükségesnek, hogy legalább öt-hat órában elemezzük a XX. század fontosabb irányzatait, legjelentősebb képviselőinek műveit.
Lényegesnek tartom, hogy jól válogatott szöveggyűjtemény álljon a tanulók rendelkezésére. Elképzelésem szerint a kötetnek szemelvényeket kellene tartalmaznia a legjelentősebb filozófusok műveiből. Amolyan filozófiai olvasókönyvre gondolok, amelyben az elméleti alkotások szakszövege mellett esetleg filozófiai igényű szépirodalom is található. Természetesen a szöveggyűjtemény nem korlátozódna kizárólag a filozófiatörténetre: legalább a felét tennék ki a dialektikus és történelmi materializmus kérdéseiről szóló írások.
Filozófiát jól és korszerűen tanítani szövegelemzéssel lehet; az adatok és az összefoglaló értékelés megtalálhatók a tankönyvben. Semmit sem ér a csupán megtanult lecke, ha az csak ismeret, nem pedig szemlélet és módszer. Két alapvető könyvet kell a tanulók kezébe adni: a tankönyvet és a szöveggyűjteményt. A tankönyv ismeretet nyújt, a szöveggyűjtemény megtanít gondolkodni.
A tankönyv egyik fogyatékossága, hogy a dialektikus és a történelmi materializmus klasszikus témái mellett nem foglalkozik a modern marxizmus kérdéseivel. A tudományos példatár is szegényes. A százévesnél is régibb példák, tudományos eredmények, megállapítások idézgetése skolasztikussá teszi a mondanivalót. A témakört is bővíteni kell. Az új tankönyvből nem hiányozhat a marxista antropológia, az érték- és kultúraelmélet.
A lélektan és a logika a középiskolai filozófiaoktatás szerves része. Az érvényben levő általános lélektan és logika tankönyv korszerűtlen. Elég megemlíteni, hogy a középiskolában csak formális logikát tanítunk, jóllehet a tanulók matematikaórán tanulják a valószínűségszámítás és a matematikai logika alapjait. A kört itt is bővíteni kellene, a modern logikai irányzatok tanításával. Megállapításunk a lélektanra is vonatkozik. A régi beosztású és szempontú leckék ma már elavult fejtegetésekként hatnak. Mintha ezen a területen semmi újat nem hozott volna a tudomány forradalma.
A Revista de filozofie kerekasztal-értekezlete remélhetően pozitív hatással lesz az új tankönyv megírására és a program összeállítására. Tisztázni kell a középiskolai filozófia szerepét a középfokú oktatás rendszerében, kapcsolatát az egyetemi és főiskolai társadalomtudományi oktatással. A tartalmi, tematikai, szervezési módosítások az oktatás egészének korszerűbbé tételéhez járulnának hozzá.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 26. számában, 1973. június 29-én.
